Elbocsátó szépüzenet neked,
Mert el kell, engedjelek.
Pedig még enyém sem voltál,
Csak itt kóboroltál körülöttem,
Szótlanul rajongtál.
Remélted s reméltem.
A lélek hangjait hallani véltem,
Hogy egymásra találnak éppen.
Már hajlottam szíved meghódítani,
S hallottam szavad lódítani.
Szíved kalitkája visszafog, tudom,
Nekem csak lelked add, s elfogadom.