Nyakamba lehel pajkosan
Az ősz.
Kerülget álmosan.
Ködfátyol ruhámon,
Szinte nem is látom magam,
Az erdei sétányom.
Mint tündér lépkedek aranyszínű
Avaron,
Fuvallatával, végigsimít arcomon.
Gyengéden kering, kapaszkodik hajamba.
Hiába kérem, nem hagyja abba.
Tetszik a játék! Tőle ajándék, hogy sétámon
Kísér szertelen, incselkedik velem.
Csípős csókot lehel arcomra,
A hideg bélyegét nyomja mindenhova.
Bújik kabátomba, s kúszik lábamon
Szaporán lépkedek a színpompás avaron.
Megborzongatott őszi kísérőm,
Fülembe súgta: Most már a tél jön.