Szeretem ezt a képed, sokszor visszatérek hozzá, mint most is a nyár közepén.Ma is elvarázsolt!
Üdv.Aysa

Ez nagyon klassz. Imádom az ilyen képeket. Olyan érzés nézni, mintha tényleg ott lenne az ember.

Nagyon ügyes :) Nekem tetszik és tényleg igazán hangulatos.

Köszönet az elismerő szavakért Mindenkinek.

Nagyon tetszik! Igazi hangulatos kép. Jól mutatna a falon egy kávézóban.

Én szeretem a telet, és én is végigsétálnék rajta!! Meg bemennék az étterembe is!

Szia vasi!

Látod, ez fenntartások nélkül jó!
Itt nem jelent gondot, hogy nem pontos a térszerkesztés, mert egy fajta impresszió a kép, a tél egy pillanata, ahol nem csak a színek, hanem a tér elemei is vibrálnak, kavarognak a hóesésben, és az "elnagyoltság" éppen ennek a hatásait erősíti.
Az ember itt - bár a tudatával pontosan érzékeli, hogy a tér ábrázolása nincs teljesen "rendben" - nem érzi ezt zavarónak, mert a képzeletében úgy állítja "helyre" az elnagyoltságokat, a perspektíva pontatlanságait, mint ahogy ezt a valóságos hóesés hunyorgásában tenné, avagy, mint ahogy a velencei képed éles napsütése, és kontrasztos színes árnyékai esetében, ha éppen abban a velencei utcában nézelődne a fény elől árnyékolt szemmel!
Itt éppen a pontatlanság okán pontos a kép, és sokkal többet mondó, mintha akadémikus szigorral, feszesen ragaszkodnál a valósághoz!
Az - bizony - unalmassá, és csak egy ügyes mázolmánnyá tenné a képedet!
Másoknak már írtam - ilyen utcaképek esetében - hogy legyenek pontosabbak, mert a képük - éppen a térábrázolás pontatlansága okán - ügyetlen és elnagyolt, zavaró.
Neked, azonban nem írom, mert a leglényegesebb dolgot, azaz a vízszintes, azaz horizontális vonalak LÁTSZÓLAGOS párhuzamosságát, akár ösztönösen, akár tudatosan megtartod, azaz ösztönösen, vagy tudatosan (Ki tudja? Csak te!) a fontosabbik dimenzió irányában szigorúan megtartod a térszerkesztést, ezáltal bár a kép maga mozgalmas, létezik benne az a biztonságos, a tér nyugalmát, fizikai valóságosságát megjelenítő elem, amit az emberi tudat összerak, és amelyen keresztül képes valóságosnak érzékelni a teret.
Nem tudom, hogy mennyire tudatos, vagy ösztönös a képen lévő tömegarányok, színfoltok ábrázolása, de nagyon eltaláltad, a tér baloldalán található épülettömeg súlyával és színeivel éles kontrasztban álló jobboldali havas utat, amely a kép aljáról felvezeti a szemet a kép egészére, és egységbe komponálja a látványt, arra ösztönözve, hogy a nézője is sétáljon végig ezen a havas utcán, fel-felpillantva annak látnivalóira, amin belül a vendéglő, szinte hívogat, hogy lerázva magunkról a havat, lépjünk be oda, melegedjünk meg, és együnk egy jót, mert ebben az étteremben biztos jól főznek! A háttérben álló épületek színekkel történő távlatosságának, a hó kavargásában történő "elbújtatásának" a megvalósítása, káprázatos ábrázolás!
Egyáltalán nem baj, ha ez nem tudatos, sőt jó! Hiszen ez azt bizonyítja, hogy valami nagyon fontosnak vagy birtokában: A komponálás, a kompozíció megszerkesztésének, a színek használata ösztönös képességének!
A hó kidolgozása is tökéletes! A szürke árnyalataival való pontos játékod, amely a fény játékát, és a hó felületének egyenetlenségét, elpiszkoltságát is tökéletesen adja vissza, egyenesen telitalálat!
Szóval bizony, ez egy nagyon varázslatos, és tehetséget tükröző kép!
És akkor a legnagyobb személyes dicséretem: Én utálom a telet, de ezen az utcádon szívesen végigmennék!
Gratulálok!

Üdv: Hajcihő