Az óceánon csak egy hullám vagyok,
a szeleknek mégis én parancsolok!
Mert keresem-kutatom a lányt,
ki tengerkék szemeivel hullámszívemre vár!

S sodródtam minduntalan éjjeleken át,
s egy reggel megláttam a csodát!
Ott állt egyszer csak velem szemben,
s nem is tudtam mit kell tennem!

Aztán teltek lassan a napok,
és az élet újabb csodákat hozott!
Elkísértem hát útjain Őt,
szemeibe nézve, álmodtam szebb jövőt!