Ez most túl sok
És túl korai
És túl közeli
Mint a tömény sóoldat,
Pont olyan
Mint a krómszürke ég,
Pont olyan

Nem hittem volna,
Hogy egyszer ennyire meggyűlölöm a búcsút
Hogy lehetséges kétfelé szakadni
Hol vannak az inkvizítorok ilyenkor,
Mi volt az ő testfeszítésük ehhez képest?

Túl sokan vagytok,
Akiket szeretek
Túlságosan hiányoztok
Már most is
Túl sokan vagytok,
Akiket nem láttam rég
Túl sokan hiányoztok
Túlságosan szeretlek
Túl régen nem láttalak
Túl Túl Túl
Remeg a visszhang
Berezonálnak a falak
Most tartsatok, reped, omlik

Azt mondják, manapság
Nem létezik távolság
Néha megcsiklandozzák fentről
Az angyalok az ördögöket
Meglehet
De most minden túl közel van
Túl közel vagytok
Túl kevés karnyújtásnyira
Behálózzátok a szobámat
Bárhova nézek
Lehunyt, lezárt, karikás, kitolt szemmel
Ha egyszer elindulok
Kilépek innen
Tudom, kitépitek belőlem, amit tudtok
Amihez tapadókorongokkal ragaszkodtok
Nem engedtek
Nem
Mert nem akarom, hogy engedjetek

Mint egy néma katasztrófafilm
Ez pont olyan
Mint a mozdulatlan tengerhártya
Pont olyan
Mint egy fotóalbum égett szaga
Pont olyan
Mint a tipikus langyos novemberi esték
Pont olyan
Mint a nem véglegesnek hitt búcsú
...

2007 08 26