Oly közel képzellek,
S mégis oly távol vagy
Érinthetőnek érezlek,
De számomra tiltott vagy.

Forró érzelmek képei
Villanak tudatomba.
Valóság gondolatait
Érzéki álom felváltja.

Látom arcod, rád nézek.
Tudom, elválaszt egy világ.
De úgy érzem, s majd elhiszem,
Hogy csókoljuk forrón egymást.

Gyönyörű testeddel lépsz elém,
De meg nem láthatom soha.
Képzelt érzés valóságként,
Testünk öszefonódik ruhátlan.

Csodás idomok, leírhatatlan
Istennnői szent alakod,
Szépséges barna derekad,
Méltó szót nem találhatok.

Azt képzelem, összebújsz velem.
Véget nem érő örök napon.
Úgy érzem, már érinthetem
Egész tested, bármely tagod.

Lábak, melyek alá mennyei
Felhőn kívül más nem való.
Kezek, melyekkel tartani
Csak a legszebb selyem való.

De jaj, mi történik velem?
Mi ez, hogy messze vagy tőlem?
Elmém csodás dolgokat éreztet,
Hogy a pokol mocskát elviseljem.

Tudatom meghasad, többé már
Nem vagyok az, ki voltam.
Életem sötét valóját
Nem ismerem, csak álmodok.

2007. szeptember 26.