Ablak vagyok
Lehúzott redőnyöm résein figyelem a világot
Tétova mozdulattal igazgatom a lelkemet takaró
Földig érő függönyömet, melybe fájdalmat szőtt a múlt

Padló vagyok
Inogva jár rajtam a megálmodott jövő
S megroppanok féktelen vágyaim súlya alatt

Ajtó vagyok
Szélesre tárva lépek ki önmagamból
Engedve, hogy éles késsel reményt hasítson belém a fény

Vagyok
És most itt állok életem tornácán
Viharos szél tépázza szívemet
Kinyújtott kezem fejére esőcseppeket sír a jelen