A témaválasztásod mindig jó. A dimenzió-szerkesztéssel azonban gondban vagy. Sajnos nem tudom ide feltenni hogy mik a törvényei, pedig egy egyszerű ábra. Kár, hogy a kritikai fórumon, meg a levelezőben sem lehet képi dolgokat, és egyéb bemásolásokat felrakini, pedig nagyban segítene.
Tényleg egyszerű dolog ám.

Sokaknál látom, így nálad is, hogy szenvedtek a térábrázolással, mintha csak a XIV-XV-i században élnétek. Esküszöm, hogy érdemeslenne egy szakmai anyagon átrágni magatokat, megdöbbentően javulna a térszerkesztésetek, és abban a pillanatban eltűnnének a hiányosságok, és előjönne mindaz, amit igazából láttatni akartok!
Nem tudom, mikor festetted (azt látom, hogy aratás után), de az biztos, hogy érzésből "szemre" csináltad, és mert nincs beépülve a rutinodba a térszerkesztés, hát elszúrtad az arányokat.

Ha a helyszínen festetted, akkor csinálj úgy legközelebb, mint a reneszánsztól az összes festő: Vigyél magaddal egy keretet, amiben egy olyan térháló van felfeszítve, zsinórból, vagy drótból, mint a kockás papír, a számtanfüzetben (persze nem olyan sűrű:-)) Ugyanezeket a vonalakat, halványan, szénnel, vagy grafittal vidd fel a vászonra, és amit a kereten belül látsz, amit az általad lefesteni kívánt térrészlet elé helyezel, azt fessed fel - kockánkánt - a vászonra.
A lényeg az, hogy a széknek a pozícióját amin ülsz, nem szabad változtatnod, meg a nézőpontod magasságát, távolságát sem, amíg fel nem skiccelted a vászonra a festmény vázlatát.
Ha otthon csinálod fotóról, akkor az elé húzd be a rácsot, és azt arányosan felnagyítva vidd a vászonra. A másolási technika ott is azonos.
A térrövidülések szerkesztési ábráját, ami egyszerű mértan, sajnos ide nem tudom felrajzolni, pedig egyszerű, viszont rajz nélkül elmagyarázni hosszadalmas lenne.
Ezek tök egyszerű fogások, viszont roppant hasznosak. (Egyébként már Leonardo Da Vinci vázlatain is láthatod őket. Fennmaradt, hogy ő is alkalmazta.)
Üdv: Hajcihő