Dehogy untatsz kedves Hajcihő, ellenkezőleg...

úristen ehhez aztán kell tehetség!!:O:OGratu!!^^

Szívesen! És talált! Nem lemásolni kell őt, hanem úgy, és olyannak megmutatni, amilyennek te látod! Most ugyanezt a képet vedd elő, és tedd bele az érzelmeidet is! Ez még akkor is igaz, ha ez egy hiperrealista ábrázolásnak készül! Ha tanulmányoztál hiperrealista alkotásokat, és egymás mellé teszel egy fotót arról, amit aztán az alkotó megfestett, akkor azon is látod, hogy akkor válik a dolog alkotássá, ha az alkotó érzelmei kivetítődését is tükrözi a - látszólag - fotóazonos festmény! És ez a létező legnehezebb, leggyötrelmesebb dolog! Itt válik a képmás portrévá! Jól látod a probléma gyökerét. Most jön a nehezebbje, görcsöktől, nagy akarásoktól mentesen beletenni mindazt, amit egy fotó sose lesz képes visszadni! Pontosan azt, hogy te milyennek látod az ábrázolt dolgot! Ehhez szépen ülj le önmagaddal, és fogadd el tőled, hogy teljesen kendőzetlenül kiadod önmagad! A szeretetedet, a haragodat, a vágyódásodat, az elvágyódásodat, a bármit abban, amit ábrázolsz! Ez igaz akkor is, ha csak egyetlen szál virágot festesz meg! Egyszerűen érezned kell, hogy MIÉRT is azt fested! Az nem elég, hogy azért, mert tetszik! ÉREZNED kell, és ezen az érzésen keresztül a képben megfogalmaznod, hogy MI az, ami tetszik, és MIÉRT? Nem kell ennek tudatosnak lennie, bár - ha az ember elakad - akkor nagy segítség, de itt kell bevetned az érzelmi intelligenciádat! Tudod, hogy a zenénél maradjak: Ez különböztette meg Mozartot Salieritől! A felszabadult belső bátorság, az önmagad megmutatásának a képessége! Na. Remélem érthető voltam. Ez a legnehezebb téma, ez - tulajdonképpen - az alkotás lélektana, és filozófiája. Bocs, ha untattalak! Üdv: Hajcihő

Köszönöm Hajcihő.Próbálkozom tippelni: a saját szemem, a belső látásom kivetítése a képre?

Na látod? Ez már anatómiailag a helyén van! Gratulálok! És: Most te mondd meg, lécci, hogy - szerinted - mi hiányzik MÉG belőle (egy hajszálnyi, de a legfontosabb dolog), hogy NE egy tanulmány legyen csupán (gondolom, a párodról), hanem egy igazi portré?!
Na? Viszont el ne keskenyedj, mert bizony haladsz afelé, és jó úton vagy! Csak így tovább! Üdv: Hajcihő