Nem tűntél el


Csak ülök a buszon és nézem a tájat csendben,
Nem mozdul semmi,üres a világ s már elvesztem a térben.
Érzem még meleg ölelésed e kínzó télben.
Vihar tombol,villámok csapkodnak körülöttem,
De én csak téged látlak a gyilkos szélben.
Miattad vagyok csak nappal ébren.
Elveszítettelek.Nem egyszer,nem is százszor,legalább ezerszer.
Azt mondtam vége,elég,felejts el.

Régen történt már,tudom.
Nem tudom emlékszel-e még rám,milyen volt a hangom,
Emléksze-e,hogy sírtam éjjelente,
Hogy nézett rád keserűen megtört két könnyes szemem.

Elmentél s én hagytalak.
Nem mondtam maradj még,mert feledni akartalak.
De nem megy,nem sikerül,
Máig sem tűntél el megrettent szívemből.
Ez egy lehetetlen szerelem,
Néha gyűlölöm is hogy ennyire szeretem,
Azt aki enyém-úgy tűnik sohase lehet.

Éjjelente még álmodom veled.
Hogy itt vagy,megfogod a kezem.
Nem tűntél el
Nem vesztél el
Nem feledtelek.
Mert amíg e szív dobog,addíg szeret,
Amíg érez,amíg élek,csak te kellesz.

De helyesen tettem hogy elengedtelek.
Csak azt akartam,hogy tudd:Nem tűntél el,
Nem feledtelek.





Mező Dóra
2007.09.13.