Hazafelé jövet, felvettem egy követ
az utcán.
Lenéztem rá, s lehajoltam érte.
Különlegessége miatt,
Megérte!
Alakja szokatlan, felülete durva
Csak tapogattam újra, és újra.
Illett a kezembe, simult tenyerembe.
Volt rajta fogás, mintha füle lenne.
Hűvös tapintása, érdessége
E kődarab különlegessége.
Egymásra talált a kéz, és a kő,
Mert egymásbaillő.
Markomba kapaszkodott hidegen,
S én hagytam, hogy legyen egy
Új, marokkövem, igen!