Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2007-09-11 07:34:14
Megtekintve: 6032
Holocaust sorozat / 13. S i k o l y !
Jegyzőkönyv: 3632 szkennelt verzió
Név: N. M.
Neme: férfi
Foglalkozás: orvos /nagyvárad/

„fél óra múlva elindultak a ventillátorok, a Sonderkommandó beosztott emberei kinyitották a gézkamra ajtajait és ott feküdt 2000 halott véresen /orrvérzésből kifolyólag/ facessel bepiszkítva, nem egyenletesen szétszórva, a bunker egész hosszúságában, hanem emelet magasan egymásra tornyosulva, aminek magyarázata, az volt, hogy a magasabb rétegekbe későbben érkezett el a klórgáz.” ( a gépelési hiba: „gézkamra” az eredeti változatban is így van, ezért nem javítottam: fefo)
*****************************************************************************************

Teljesen elgyengűlt,
-csúsztak a kis kezek-
- tüdeje hörgő kürt-
már csak az ujjbegyek kapaszkodtak,
- felhúzlak! jaj hol vagy ? –
de a szónak már nem volt helye
csak a szörnyű, végtelen sikolynak.

És a hang élni kezdett,
minden életet magába rántott
mi valaha áldott örömre született,
ami elkezdődött, de nem élhetett,
és a sikoly vitte, vitte tovább
a haldoklás pillanatát.
Belefúrta magát a szélbe,
hogy a hegyekbe érve,
gyúrjon lavinákat,
és a tengerbe hullva,
öngyilkos bálna hullákat
vessen a partra,
savas esőként marja
a viruló völgyeket,
hogy erdőtüzet gyújtson
vizeket árasszon
és végtelen fájdalmát
felhőkbe törölve
hullassa városra, földre
távoli jövőre.

Befúrta magát
az Enola Gay motorjába
kioldott bombák sivításába,
százezrek halál-pillanatába,
kolima és gulágok hullagyárába,
lefagyott lábujjak koppanásába
a kettőstornyok omlásába
ott csikorgott az Atocha
kisiklott vonatkerekein
amikor robbant az ember és a sín
a brit buszon és metrókocsin
ugyanaz a sikoly ugyanaz a kín
markolt a szivekbe,
mint a Beszláni gyermekekbe
fúródó repeszek puffanása,
a rettegés szüntelen jajongása
ahol gyűlölet, kegyetlenség és
rasszizmus ver magának tanyát

Így ítéli halálra magát
nap mint nap az ember.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!