Amiben nem hiszel


Ezer rejtély és talány,
az élet értelmét soha meg nem találod talán.
Körül vesz nap mint nap egy ismeretlen világ,
Minden lépted előre csak visszhangozza hibád.
Lelkedben megszületik a kínzó hiány,
Az élet így oly szürke és silány.


Nem hiszel bennem,talán sohase hittél.
Mégis könnyen bűnös útra vittél.
Emlékszem, azt mondtad minden rendbe jön,
Azt mondtad,a nyár hamar rámköszönt.
De itt még mindíg tél van,bánatot lehel,
S mindezek után csak a keserű ősz jön el.
Vihar,eső,szél s hova lett a tavasz?
Hova lett a meggondolatlan kiskamasz?

Felnőtt a gyermek,
S mit tőle az élet elvett,
Hitet,Boldogságot,Reményt és Szerelmet,
Mind elfeledte.
Istenem! Ha ott fent te valóban létezel,
Ellenem ily sok akadályt miért képezel?
Tehetetlen állok,szememben könnycsepp ég,
Erőtlen két kezem emelem a magasba és kérdezem:Miért?