Csak menni akarok, messze.
Velem jössz-e?
Nézzünk kék eget, és suhanó
Felhőket az égen.
Hűs vízü patakot,
S színes virágokat a réten.
Bújócskázzunk az erdő fái közt,
Szedjünk gombát,
kóstoljunk szamócát.
Hallgassuk a madárdalt,
Kergetőzzünk egyet,
Másszuk meg a domb képébe
Bújt, hatalmas hegyeket.
Sétáljunk mezítláb a fűben,
Háton fekve nézzük az eget,
S hagyjuk csorogni arcunkon,
Az égi könnyeket.
Nevetünk nagyokat, táncolunk
Dalolunk. Otthonunk a világ,
Takarónk az ég, a szikrázó nap
Adja ágyunk melegét.
Szénaillatú, langyos tej reggelink
Kerül hozzá friss cipó karéja,
Csak úgy ropog, kemencében
Sült héja.
Mennyei ízek, illatok, és látvány,
És ott a szivárvány!
Gyönyörűséggel teli, csodálatos
Világ! Látni akarom,
Minden szegét-zugát.
Csak menni akarok.
Ahogy kimondtad: Veled megyek!
Máris indulok!