Óriási hegycsúcsok hósipkái között
A csillagok alatt a nagyvilág mögött
Bárányfelhők úsztak szomorún, szabadon
A köveket siratták egy bús őszi hajnalon

A mozdulatlan kövek sóvárogva nézték
A könnyező felhőket, a messzeség kékjét
Egy büszke kő „szíve” hatalmasat dobbant
Alatta a hegy morogva megmoccant

Elindult a kavics, s vele ezer szikla
Csillogva táncoltak, mint ezernyi szikra
Gördülő kövek, a szabadságot hitték
Rózsaszín álmukat…. a sötét mélybe vitték