Ha ölelsz, ha csókolsz,
Ha szeretsz, ha bókolsz,
Ha eldobsz, ha visszahívsz,
Ha megvetsz, ha visszasírsz,
Akkor is szeretlek!

Ha tiltanak tőled,
Ha te nem adod ölelésed,
Ha messze kell menned,
Ha nem látlak hónapokra téged,
Akkor is szeretlek!

Ha rám dől a ház,
Ha ágyamban betegség ráz,
Ha egy országot kell átmennem érted,
Ha te ezt nem is kérted,
Akkor is szeretlek!

Ha eljön az örök sötétség,
Ha arcomon a Nap tüze ég,
Ha kezemet a hideg marja,
Ha a meleg éget halálra,
Akkor is szeretlek!

Ha itt kell hagynom e Földet,
Ha soha nem érzem többet ölelésed,
Ha csillagok közt kell élnem,
Ha többet soha el nem érlek,
Akkor is szeretlek!

Ha a halál a sötétséget adja,
Ha oda nem vihetlek magammal,
Ha neked szebb jövőt szán az élet,
Ha ezért el kell hagynom akkor téged,
Akkor is szeretlek!

Ha nekem szán fényt és pompát,
Ha ezért büszkeségből eldobnál,
Ha nem lehetne gyerekem tőled,
Ha soha nem leszek feleséged,
Akkor is szeretlek!

Csak egy dolog bánt,
Ha szomorúan nézel rám,
És azt kéred: Feledjek,
Sajnálom: Én akkor is szeretlek!