Fut a kocsi. Követi kanyargásaival a hosszan elnyúló,
még dermedt aszfaltkígyót.
Meleg kezed fel-felizzik parázsló véredtől.
Beszédes smaragdszemeid rám nevetnek.
Szavad oly kedves, szürkeködfoltokat olvaszt rózsaszínű
felhőcskékké szelíd hullámzása.
A Nap mosolya aranyló zuhatagként ömlik elénk az útra.
Néhány elbitangolt fénynyaláb, látva az előbbi nászunk,
harmatot nyaldos a fák és füvek ívbehajló zöld leveleinek
duzzadó ereiről.
Még ajkamon ég csókod, bensőmben zenél elveszett lüktetésed.
Elcsendült vibrálásod, egy kielégült Nő puha, nyugodt,
bársonyos boldogságillata lengi be a teret.
Gyönyörű vagy, bájad ismét és ismét elbűvöl.
Rád tapad ámuló tekintetem, majd végigcsordul
vágykeltőn csínos testeden.
Azt kívánom, most fonjon össze minket elválaszthatatlanul
az öröklét selyem fonala, és kövüljön meg ez a pillanat.