Pesten születtem fel is nőttem egyszer
Küzdöttem a porral, betonnal, tömeggel
Tanultam míg tudtam, mindent mit lehetett
Ismerem a 'dzsumbujt' utcákat, tereket

Tudom mit tiszteljek a pesti emberekben
Odafűz a gyermekkorom, az első nagy szerelmem
Egyszer alul, máskor felül izommal, vagy fejjel
Bírni kellett az iramot millió emberrel

Felnőtt ember nehezen kezd gyökeresen másba
Elköltöztem fél nap alatt egy öreg tanyára
Repedések a házfalán, mint nagypapám ránca
Agyagos föld , üres jászól bikák rozsdás lánca

Hatalmas föld, igazi zöld, illatozó szalma
Szerelmem lett ez a táj mintha szép lány volna
Esténként a sudár nyárfa altatót súg nékem
Itt élhessek itt halhassak Istent arra kérem

---

Rím nélkül, szabad versként

Pesten születtem, tán hamar nőttem fel
Ott, hol a becsület is betyár
Mindent ami tanulható, elvettem magamnak
Utcák ólmos porát nyelve enyém lett a város
Láttam kinek csak italra telik, de azt is ki a csúcson él
Tisztátalan város , sok millió ember
Van kit tiszteltem ott s ki szeretet érdemelt
Gyermekkorom világa, mindenével együtt
De nem sajnáltam megcsalni
Boldogan hagytam el

Városi mberként jöttem, más emberek közé
Oda, hol tér van és élet
Füvet látok beton helyett s élő hatalmas fákat
Kopott házam az idő marta
Elhagyott magányában mélán várt rám
S én örömmel ragasztottam mély sebeit két kezemmel