Félek az álmoktól, mert téged látlak,
szívem dobban, őrülten kívánalak!
Érezlek és csókolom a szádat,
nincs félelem és semmi bánat!

De reggel már könnyes a szemem,
mert szép arcodat nem érinthetem!
Bár igazából már nem akarom,
de az érzéseimet nem uralhatom!

S majd egyszer, talán elmondom neked,
hogy még mindig őriz téged a szívem!