Féltelek, ha átmész az utcán,
Ha ok nélkül, később érkezel.
A szívem zakatolva kalimpál…
Mert telefonon nem érlek el.
Féltelek, ha moziba mész,
Míg éjszaka andalogva hazaérsz.
Hideg verítékes homlokom
Mert százféle gondolat gyötör:
Halva látlak egy ravatalon.,
Vagy műtőasztalon csövek között
Vegetálva, baleset áldozataként találva.
Féltelek.
Mert egy vagy belőlem,
S én egy vagyok veled.
Hiába nem engeded!
Ősi ösztön, mi ébren tart,
Lépteid nyomára csukódik szemem,
Mint kisbabáé anyja dallamára
Kihegyezve érzékeim a zár szavára:
Feszülten figyelik a kulcscsörgést,
S szenderednek, ajtónyitásra.
Féltelek.
Te nem értheted!
Majd egyszer, sokára.
Ha bulizni megy a gyermeked,
Hosszan, az éjszakába.
Aggódva nézed az órát!
Hangosan ketyeg,
Egyetlen szót minduntalan:
Féltelek.