Többet ér a zsivajban egy igaz szó,
melyet lehet, hogy elnyom a hangzavar,
mint csendes magányban egy illúzió,
ami még a vákuumban is port kavar.
Többet ér egy szívből fakadó grimasz,
mit nem rejtesz álnok félmosoly mögé,
mint egy kedves szó – ami kissé pimasz,
de őszinteség nem tornyosul fölé.
Többet ér, ha tudom: te nem szeretsz,
még ha e mondat csontomig is hatol,
mint amikor újra, s újra megvezetsz,
és kacér pillantásokkal bíztatol…

Lassan megfakulnak a színes cetlik,
és idővel minden szó ronggyá feslik!

2005. április 24.