Egy ideig a parton fogócskáztak, aztán a lány elfáradt, odalépett a partra, hogy térdig érjen neki a víz és becsukta a szemét. Elbúcsúzott a Naptól, a sugaraktól, a melegségtől és a nagy sárga kör gyönyörű vörös báli ruhájától. Közben a szellő csiklandozta a lábát és a tenger is egyre mélyebb lett. Hirtelen mögéállt a fiú is és átkarolta és onnan már ketten együtt érezték át a búcsú szomorú érzését.
És aki őket ott látta, az láthatta végül azt is, ahogy lemerülnek a víz alá és soha nem jönnek fel többet, mert nekik odalent volt jó, ahol csak a halakkal beszéltek és nem kellett az önző emberek panaszkodását hallgatni minden harmadik pillanatban.