Egy hely...
ahol semmi sem az, aminek látszik,
és mindenki csak szerepet játszik,
mert a száj igent szól, de a szív nemre dobban,
és a gyufa lángja vad erdőtűzként lobban…
s ha elégett, szenesen összeroggyan!

Egy hely...
ahol a körhinta visszafelé forog,
s a láncon sincsen horog,
hogy biztosan kiess,
majd a földön ülve kábán less,
és látszólag az egészen csak nevess!

Egy hely...
ahol kedves a szó, de gyilkos a szándék,
szívedben tőr: nesze egy ajándék,
és úgy látszik, elvérzel,
de tükörbe véletlen sem nézel,
mert az igaznak mutatni merészel!

Egy hely...
ahol az őszinteség halálos bűn,
és a hazugság fonalát fűzöd át a tűn,
hogy osszeférceld a széthullott szavakat,
ezzel igazolva látszat önmagad,
miközben az álnokság folyama dagad!

Egy hely...
ahol a tébolyult elme papol az igazságról,
s a halálra ítélt sem beszél a vigaszságról,
mert az arany középút itt rézből van,
s bár igaznak látszik, hamis a tan,
hisz’ a Kánaán rég lakatlan!

Egy hely...
ahol az életet a mozivásznon éled,
és azt mondod, Istent féled,
de közben átkozod az eget,
mert csupán a pokol van veled,
s a bakó tönkje csak, mire lehajtod fejed!

Egy hely...
ahol Dávid Góliátot imitál,
s a laikus okosnak látszón kritizál,
mert az alanynak köze nincs a portréhoz,
hisz’ egy szent, hogy kerül a bordélyhoz?…
Valaki folyamodott fortélyhoz!?

Egy hely...
Ami nem az, aminek látszik…
Egy szép világ, ami rohadtul játszik!
Itt én is csak egy látszat vagyok,
de mit vártál? Nincsenek kicsik és nagyok,
sem igazak és hazugok,
se bátyusok és húgok!
Itt csak látszatok vannak…
Ócska metszetek egy megsárgult papíron…
Szavak, mik ki tudja, mit jelentenek…
Attól függ, kinek szája szólja…
Lehet, húsnak látszik, de csak szója!
Itt csak látszatok vannak…
Elmék, mik gyorsan felejtenek,
s kik ma szeretnek, holnap ejtenek!?
Vörös rózsák közé tört rejtenek…

Itt én is csak látszat vagyok,
de a homokban nyomokat hagyok,
mik dacolnak a vad parti széllel,
míg a dagály el nem mossa őket egy éjjel…

2005. április 7.