1.

A felső Dunnaparton sétálva egy, a padon üldögélő, nyakán fehér gipszgallért viselő, szőke nő mellett haladtam el. Ügyet sem vetettem volna rá, ha utánnam nem szól:–szomszéd! – rebegte elhaló hangon. Elhaladtomban megtorpanva visszanéztem és felismertem Jutkát, a szomszéd lépcsőházban évekig lakó szomszédomat. Úgy tudtam, hogy egy éve eladta a lakását és vidékre költözött.

Visszalépve, leültem mellé a padra, és nyakára tekintve megkérdeztem tőle.
–Mi történt magával Jutka?
–Hat hete megműtöttek. Két nyaki csigolyám összeomlott és platinapótlást helyeztek be. Fél évig lesz fenn a gipszgallér, mert nem tudom addig tartani a nyakamat, míg össze nem forrnak az elemekkel a többi csigolyák…
–Ez őrület!–álmélkodtam. Pár hónapja mikor találkoztunk még semmi baja sem volt?–jegyeztem meg, mire ő még kiegészítette a horrorisztikus történetet.

–Hét kilót fogytam a műtét óta.
–Miért?
–Mert elmozdult a nyelőcsövem. Darabosat nem ehetek. A turmixoltat pedig kiöklendezem. Így tejbe áztatott zsemlén élek.
–Isten csapása ez! Hogy történhetett meg, hogy csak így egyszerre összeomlottak a csigolyák?
–Mint tudja, én darus vagyok, mióta dolgozom. És annak harminckétéve már. Fájlaltam az utóbbi években, de az üzemorvos azt mondta, hogy a darukosárban elhelyezett lékgonditól van. Majd elmúlik. Meg fogom szokni.

–De, valamilyen kezelést csak adtak rá.
–Persze. Reumatikus kezeléseket kaptam, amitől némiképp csillapodott. Aztán két hónapja lezsibbadtak a kezeim. Azonnal orovos, kórház és műtét. Ott derült ki, hogy elkoptak, és végül összeomlottak a csigolyáim.
–Tehát megműtötték.
–Meg.
–Hogy került vissza a városba?
–Ez hosszú történet. Elmeséljem?
–Meséljen!

2.

Jutka négyévesen került állami gondozásba. Szüleit soha nem ismerte, mert nem látogatták. Tizennyolcévesen kezébe adták az Intézetben a vándorbotot és valamennyi készpénzt, ami mindenkit megillet, ha eléri a tizennyolcévet.

Jutka csinos lány volt, és ügyes. Nem esett kétségbe. Eljött az iparvárosba. Kapott munkásszállói elhelyezést és elhelyezkedett a gyárba. Előssször takarított, majd elvégezve a darus tanfolyamot, daruvezető lett a lemezüzemben.

Tizenkilencévesen megismerkedett egy darulakatossal. Összeházasodtak. Hamarosan vettek egy szövetkezeti lakást. Egymás után született a két idősebb gyerek. Csilla és Árpád. Csilla hétéves volt, amikor elváltak útjaik. A lakást ők kapták meg, azzal, hogy a férj résztulajdonát tíz év alatt részletekben kifizeti.

Aztán jött egy újabb szerelem. Újabb házasság és ebből született a második leány: Lilla. Ez sem tartott soká. Hét év múlva elváltak. Jutka most már egyedül nevelte és tartotta el három gyermekét. Tellett a magas jövedelemből, hiszen a darusokat mindig jól fizették. Lassan letelt a tíz év is. Övé lett a lakás.

Ekkor jött egy újabb szerelem. Élettársi viszony keletkezett és megszületett Csabika. Amikor négyévesen kiderült, hogy súlyos asztmás és allergiás, az élettárs lelépett. Jutka állta a sorscsapásokat. A nagylány ekkorra felcseperedett és elment táncosnőnek Spanyolországba. Ott élettársi kapcsolatból született egy kisfia, aki most tizenkétéves. Évente egy hónapra hazajöttek szabadságra. A fiatal nagymami büszkén hozta le közénk, padon üldögélőkhöz az unokáját.

Folyton Csilla lányát istenítette és első unokájáért rajongott. Közben Árpád fia is kirepült a családi fészekből és megnősült. Elköltözött Pestre. Lilla lánya Hároméve utána ment nővérének. Amikor visszavitte a kisfiút a nyaralásból Spanyolországban maradt, és az óta ott táncol… Jutka egyedül maradt a betegeskedő kisfiúval. Háromműszakba járt dolgozni, hogy minél többet keressen. Hiszen kellett a pénz az orvosokra.

Aztán akadt neki egy vidéken élő öreglegény barátja. Úgy volt, hogy kimennek dolgozni Svédországba. Azonban ez a terv is dugába dőlt. A mama nem engedte el a fiát. Jutkától is eltiltotta. Egy éve hazaköltözött a nagylánya az akkor 11 éves kisfiával. És itt kezdődött a baj.
Rábeszélte anyját, hogy vegyen fel szabadfelhasználású kölcsönként négymillió Ft-ot a lakására, hogy a leány is tudjon venni egy lakást magának.

Megnyugtatta, hogy ő fizeti majd a törlesztő részleteket. A leány megvette a lakást. Aztán kezdte elfelejteni a kötelezettségét. Nem fizette a törlesztőrészleteket. Az anyja, a jó keresetéből kifizette helyette. Gondolta, majd meghálálja, ha rászorul. Nem így történt.

3.

–Két hónapja hazajött nyári szabadságra Lilla lányom és mikor visszament Spanyolba magával vitte a tizenhatéves Csabikát. Mondván, hogy a szállodában, ahol ő már recepciós londinerként beprotezsálja, és majd annyit keres, hogy tud támogatni. Balga módon belementem a dologba.

Alig telt el két hét, amikor kiderült a gerincbajom. Megműtöttek és itt maradtam semmi fizetéssel, mert a táppénzem csak annyira elég, hogy az albérletemet kifizessem és éhen ne haljak.

–Hogyhogy albérletre?
–Ja, elfelejtettem mondani, hogy a műtét miatt nem tudtam fizetni a Csilla törlesztését és elárverezték a lakásomat.
–Miért nem fizette a Csilla?–vetettem közbe.
–A Csilla nem dolgozik. Szobáztat. Kuplerájt csinált a lakásából. Rám sem hederint. Mióta megműtöttek semmit nem segít. Elfelejtett.

–És az Árpi?
–Az pár hónapja lejött. El akarta kunyerálni az autómat. Nem adtam. Úgy megharagudott, hogy rám sem telefonál. Nem érdekli az anyja. Úgy maradtam, mint a szedett fa. Tudja szomszádom, az úgy van, hogy egy anya fel tud nevelni négy gyereket, de négy gyerek nem tud eltartani egy anyát.

–Miből és hogyan él?
–Vegetálok. Az albérletem 25 ezer Ft +rezsi. A táppénzem 75 ezer. Ebből kell megélnem. Gyógyszereket kiváltanom. Még jó, hogy napi hat zsömle, egy liter tej elég. Igaz, hogy lefogytam már hét kilót. Aztán lassan elszáradok, mint a kóró. Mikor már nem lesz erőm takarítani, boltba járni, magamat tisztán tartani, akkor felmegyek egy magas háztetőre és leugrom a semmibe.

–Ne tegye. Mindig van remény. Hátha a kisfia majd hazajön teli pénztárcával. És visszahálálja, amit maga tett érte. Nem szabad feladni a reményt!
–A Csabika nem akar hazajönni. Nagyon jólérzi kinn magát. Még a nagylányom, aki itt lakik nem messze az sem segít, mit várjak a messzi távolban megkapaszkodni akaró gyerekeimtől.

–Reménykedjen, abban, hogy hamar eltelik a félév. Meggyógyul. Újra daruzik. Sokat keres. Új férfira lel!
–Akkor meg az alsó gerincsérveimet kell műteni. Ezt már nem lehet kibírni. Mit gondol mennyit, bír az ember? Kinek kell egy agyonműtött, nyomorult asszony?
–Nem tudok magának mit mondani.
–Ne, is mondjon! Meghalt a remény. És hamarosan én is. Örülök, hogy beszélgettünk. Viszontlátásra!