Öl…

Ki eladott harminc pénzért,
s csókkal árult el téged,
bűn bánva szaladt kötélért,
így fizetve meg véred.
Drága ez a harminc ezüst,
mely éltet hoz halálnak
jöttével. S a pokoli üst,
melyben lelkük valának
az árulóknak, szintén e
harminc ezüstnek teteme…
S érettük nem szól fohász,
maradnak büdös kovász!

Sír…

A szikla, mely tagad hegyet
szava előtt kakasnak,
midőn ütik már a szeget,
sírva dől a falaknak.
Szégyennek mocskában ázik,
hisz kőkemény szikla volt,
s most háromszor is hibázik,
és lelkén szárad e folt,
hogy később majd erős legyen,
s pogányoknak hitet vigyen.
Mert Szent Jánosnak vize,
nem csak zsidóknak hite…

Hisz…

Meghalni jöttél közénk, hogy
általad nyerjünk éltet.
S midőn elernyedt tested rogy
sírba, kik hazug vértet
viselnek, isznak vállvetve
hazug bálványról csorgó
vért. S buzgón keresztet vetve,
mint éhező kuncsorgó…
Úgy zengik neved az égbe:
''Ne vígy minket kísértésbe!''
S közben tudják: nevetve
szögeztek ők keresztre…

Mert…

Nem hitték, hogy eljött a nap,
mikor jő a megváltó,
s félt tőled a sok hazug pap,
mert hatalmuk mulandó…
De arcukon torz ijedtség,
mert sírod üres harmad
napra, s tudják: a fizetség
részükről el nem marad!
Remegve esnek most térdre,
irgalmat remélnek félve,
mert közeleg az óra:
Mehetnek számadóra!

Fél…

Ki a keresztre tétetett,
és bár szája másként szól,
de tudja már, hogy ''tévedett'',
s az égi kürt neki szól…
Mikor Isten nyilatkozék
a bűnös lelkek felett,
majd szaporán szabadkozék:
''Mi azt hittük, eretnek!''
De a szó akkor már kevés,
s farizeusnak menekvés
csak is a halál lehet,
mert átkozta az eget!

2005. február 11.