Bár jégvirág nyílik hajnalon,
s dér csíp még reggeli arcot,
már tavasz kopogtat ablakon,
s napsugár vív fagyos harcot.
Itt-ott még hó föd alvó rétet,
s köd festi szürkére a képet,
de tavaszt dalol már cinke,
s fáknak olvad fagyos inge.
Az aranyló napsugár-szálak
– mint anya, ki temet fiat –
minden jégcsapot úgy sirat,
s testükről folyik hideg bánat,
mit keggyel szív fel hóvirág…
Tavaszba hantolt tél-világ.

2005. február 9.