Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.

(Radnóti Miklós)



Égen az újhold oly vékonyka most,
mint anyóka ajkán a vértelen mosoly,
sarlójával álmokat rabol,
könnyű suhintása
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villáskék derengés,
villanva víz szinén és utána,
borzongva fut lelkünk az éjszakába,
finom köntöse pillangók ruhája,
vágya sejtelem, mit
rögtön elfelejt.