Valami fekszik lenn a mélyben,
érzem hogy szívem már nem ver többé benn.
Van egy kopár hegy odalenn a mélyben,
a fényt takarja,mint napot a sötét éjben.

Falat emel a két tér közé,
nem haggya,hogy a fényhez férkőzzél.
Terel a sötét felé,
többé nem haggya,hogy boldog legyél.

A két világ közt egy vérakna,
evezel partról-partra,mely szíved darabokra szaggatja.
Összecsap a hullám,
s a fény takarja el vérző fejfám...