Feltöltve: 2007-08-19 11:23:18
Megtekintve: 6727
Szénégetők (Ocsenás Gáborral közösen a szántódi Irodalmi Táborban "Generációk" témában
-Füstöl már!
Az idősebb szénégető elégedetten lépett hátra, hogy megszemlélje művét.
Kormos kézzel, füstös arccal, de büszkén és szeretettel figyelte füstölgő boksáját.
Végre elkészült. Elkészült és beindult. Lángot nem vetett, a fojtás tökéletesre sikerült. Az évtizedes tapasztalat meghozta gyümölcsét.
- Látod, így kell ezt csinálni! - szólt fiatal társához, aki a háta mögött, egy fa tövében heverészett.
- Mitől vagy úgy oda, nagyon ne verd magad! Persze, hogy jól sikerült, hisz én készítettem majdnem az egészet. Én vágtam ki a fát, én fűrészeltem fel, és én raktam a boksát is. Mit végeztél te? Bíztattál, sürgettél, és magyaráztál. Azt se tudom, mitől lettél kormos?
- És károdra vált? Árnyékáért becsülik a vén fát! Lehet neked akkora erőd, mint Toldi Miklósnak, ha nem ismered a boksa lelkét, a fák szeretetét, a szakma finomságait, az apró fortélyokat.
Na töltsd meg a kulacsodat, és induljunk szétszedni a régi boksát!
- Minek szedjük szét?
- Minek, minek? - mordult fel az öregebb szénégető. - Két nap múlva heti vásár, már elfelejtetted? Amit megtermeltünk, el is kell adnunk.
Van még szalonna, hagyma? Früstükölnünk kéne.
Hallgatagon ettek, és figyelték, ahogy a füstoszlop vidáman szállt felfelé.
Végre útnak eredtek. Átkeltek vízmosásokon, völgyeken, másztak meredélyeken, lopva egymásra sandítva. Egy jó fertályóra múlva megérkeztek és azonnal bontani kezdték a boksát. Csendesen, összeszokottan dolgoztak. Estére a faszén bezsákolásával is végeztek.
Reggelre várták a szekeret. Idő volt bőven.
A jól végzett munka örömére előkerült a pálinka is. Már nem cívódtak, csak ittak és ittak. Végre teljes volt köztük az egyetértés. A generációs ellentétek már eltűntek, nem léteztek. Egyszerre rúgtak be és aludtak el.
Hajnalban pedig a rigófüttyre és a kocsizörgésre egyszerre ébredtek.
Megpakolták a szekeret.
A faszenet jó pénzért sikerült eladniuk.
A déli harangszó már falusi házuk portáján érte őket.
Az öreg szénégető este a vacsoránál nem bírta türtőztetni magát. Feleségének öntötte ki keserűségét.
- Ez a János micsoda egy pernahajder!
Azt gondolja, hogy neki világít a Nap, miatta van a Hold az égen. Azt hiszi, mindent Ő végez, pedig semmit sem lehet rábízni. Ha ráhagynám, az összes boksa lángokban állna. Hány évig kell még tanítgatnom, hogy ember legyen belőle?
Egy jó tulajdonsága viszont van: a pálinkát már úgy issza, mint én.
János az ebédnél fakadt ki édesanyjának: Többet nem megyek Mihály bátyámmal munkába. Alig fizet valamit, és még állandóan veszekedik is velem. A munka dandárja meg rám marad! Elég volt, más napszám után nézek!
______
Pirkadatkor az erdei úton két férfi haladt a hegy felé.
Egyiküket, az idősebbet Mihálynak, a fiatalabbat Jánosnak hívták.
2007. VII. 10.
Az idősebb szénégető elégedetten lépett hátra, hogy megszemlélje művét.
Kormos kézzel, füstös arccal, de büszkén és szeretettel figyelte füstölgő boksáját.
Végre elkészült. Elkészült és beindult. Lángot nem vetett, a fojtás tökéletesre sikerült. Az évtizedes tapasztalat meghozta gyümölcsét.
- Látod, így kell ezt csinálni! - szólt fiatal társához, aki a háta mögött, egy fa tövében heverészett.
- Mitől vagy úgy oda, nagyon ne verd magad! Persze, hogy jól sikerült, hisz én készítettem majdnem az egészet. Én vágtam ki a fát, én fűrészeltem fel, és én raktam a boksát is. Mit végeztél te? Bíztattál, sürgettél, és magyaráztál. Azt se tudom, mitől lettél kormos?
- És károdra vált? Árnyékáért becsülik a vén fát! Lehet neked akkora erőd, mint Toldi Miklósnak, ha nem ismered a boksa lelkét, a fák szeretetét, a szakma finomságait, az apró fortélyokat.
Na töltsd meg a kulacsodat, és induljunk szétszedni a régi boksát!
- Minek szedjük szét?
- Minek, minek? - mordult fel az öregebb szénégető. - Két nap múlva heti vásár, már elfelejtetted? Amit megtermeltünk, el is kell adnunk.
Van még szalonna, hagyma? Früstükölnünk kéne.
Hallgatagon ettek, és figyelték, ahogy a füstoszlop vidáman szállt felfelé.
Végre útnak eredtek. Átkeltek vízmosásokon, völgyeken, másztak meredélyeken, lopva egymásra sandítva. Egy jó fertályóra múlva megérkeztek és azonnal bontani kezdték a boksát. Csendesen, összeszokottan dolgoztak. Estére a faszén bezsákolásával is végeztek.
Reggelre várták a szekeret. Idő volt bőven.
A jól végzett munka örömére előkerült a pálinka is. Már nem cívódtak, csak ittak és ittak. Végre teljes volt köztük az egyetértés. A generációs ellentétek már eltűntek, nem léteztek. Egyszerre rúgtak be és aludtak el.
Hajnalban pedig a rigófüttyre és a kocsizörgésre egyszerre ébredtek.
Megpakolták a szekeret.
A faszenet jó pénzért sikerült eladniuk.
A déli harangszó már falusi házuk portáján érte őket.
Az öreg szénégető este a vacsoránál nem bírta türtőztetni magát. Feleségének öntötte ki keserűségét.
- Ez a János micsoda egy pernahajder!
Azt gondolja, hogy neki világít a Nap, miatta van a Hold az égen. Azt hiszi, mindent Ő végez, pedig semmit sem lehet rábízni. Ha ráhagynám, az összes boksa lángokban állna. Hány évig kell még tanítgatnom, hogy ember legyen belőle?
Egy jó tulajdonsága viszont van: a pálinkát már úgy issza, mint én.
János az ebédnél fakadt ki édesanyjának: Többet nem megyek Mihály bátyámmal munkába. Alig fizet valamit, és még állandóan veszekedik is velem. A munka dandárja meg rám marad! Elég volt, más napszám után nézek!
______
Pirkadatkor az erdei úton két férfi haladt a hegy felé.
Egyiküket, az idősebbet Mihálynak, a fiatalabbat Jánosnak hívták.
2007. VII. 10.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!