A BÖLCSELŐK ÉS A BOLOND

Egy bolond izgatottan ment az utcán, messzehangzó rézkolompot rázott, és kiáltozott:
- Emberek, gondolkozzatok! Emberek, cselekedjetek!
A közeli kávéház teraszán két bölcselő reggelizett, beszélgetett.Az egyik így szólt társához:
- Az a sok ember az utcán mind azt hiszi, hogy a bolond bolondságot hirdet, pedig igazat
kolompol.Valójában a világ a bolond, tényleg gondolkoznia és cselekednie kellene,
de egyiket sem fogja tenni!
Társa nevetett:
- A világ, mint eddig is, gondolkozni és cselekedni fog, de rosszul fog gondolkozni és
rosszul fog cselekedni.Pontosabban: úgy fog gondolkozni és cselekedni, ahogyan azok a
bolondul kolompoló bolond főkolomposok kolompolnak neki!

A BÖLCSELŐ ÉS A HALÁSZ

A bölcselő a tengerparton sétált, de úgy elmerült gondolataiban, hogy megcsúszott és féllábbal beleesett a tengerbe.Egyik cipője és nadrágszára vizes és piszkos lett.A dologért a tengert hibáztatta, nem saját magát.
A közelben szorgoskodó halász, akit eddig a bölcselő köszönésre sem méltatott, odament hozzá és tisztelettel, de némi éllel jegyezte meg:
- Látja, méltóságos uram, ide vezethet olykor a túl sok tűnődés, fejtörés! Még szerencséje volt, mert odább mély a tenger, sokkal kellemetlenebb fürdőt is vehetett volna.
A bölcselő körülnézett és megpillantotta a halász hálóját, amely kicsúszott a csónakból és a tenger már kezdte magávalsodorni, ezért ő is vegyített némi iróniát szavaiba:
- Igaza van, de olykor néhány gondolat elmulasztása még veszélyesebb lehet.Példa rá az Ön
hálója is, ha nem siet kimentésére, hamarosan a tengeré lesz!
A halász meglepetten köszönte meg a figyelmeztetést, amely még idejében jött.Csónakjával egykettőre utólérte a hálót.
E naptól kezdve tengerparti sétái alkalmával a bölcselő néhány percig barátságosan el-elbeszélgetett a halásszal.Mindketten sokat tanultake rövid beszélgetésekből.
E találkozásokban fontos felismerés rejlett, amelyre mindeddig nem jött rá a világ: tudós bomyolultság és józan egyszerűség - és még sok más ellentét! - nagyonis értékes dolgokat tanulhatna egymástól!

A BÖLCSELŐ ÉS A RÓKA

A nemes eszméket hirdető bölcselőnél egy róka jelentkezett azzal, hogy jámborságot, erkölcsösséget, igazságosságot szeretne tanulni tőle.A bölcselő eleinte nem állt kötélnek, mert kétlette, hogy a róka képes mindezek elsajátítására, de végül beleegyezett.Attól fogva a róka együtt étkezett, egy szobában aludt gazdájával.Az egész város nagy álmélkodására és dícséretére hamarosan gazdájánál is ékesszavúbban hirdette az igazságosság, a becsületes élet, a jóakarat szükségességét.
Ám egyik éjszaka a bölcselő szokottnál is szűkösebb vacsorájuk, valamint újonnan támadt gondolatai miatt nehezen tudott elaludni, és félálmában észrevette: a róka egy kövér libából falatozik.Kiugrott az ágyból és kezdte az állat szemére hányni nemes eszmékhez való hűtlenségét:
- Lám, lám, megmondtam, hogy a te lelked nem fogja kibírni az erkölcsösséget!
Nyilvánvaló, hogy gonosz módon eltulajdonítottad valaki libáját!
A róka sunyított, de azért nem hagyta szó nélkül a feddő szavakat:
- Tisztelt gazdám, attól is függ, hogy honnan nézzük a dolgot! Egyrészt a libát a gyomrom
szerint nem gonosz módon, hanem a hozzá való jóindulatomból és hűségemből
tulajdonítottam el, másrészt pedig lelkem kibírta volna nyomorúságos ebédeinket és
vacsoráinkat, de a gyomrom, sajnos, nem!

A BIRODALOM KÖZELI VÉGE

A próféta az erkölcsileg züllött birodalom közeli végét hirdette.E jóslatáért megharagudott rá a császár és maga elé hurcoltatta keménykezű testőreivel.Azok odalökték a prófétát a trónszék elé, amely körül félmeztelen nők vetettek csábos pillantásokat a mérhetetlenül hiú és beképzelt uralkodóra.A császár szellemeskedni akart ágyasai előtt, ezért a trónszék magasáról
gúnyosan szólt oda a prófétának:
- Azt mondod, hogy birodalmamnak közel a vége?! Hónapokig is utazhatnál lóháton, amíg innen, dicső fővárosunkból, elérnéd a végét! Tréfásan azt is mondhatnánk, nincs annak se vége, se hossza, mint a mesében...miként mered hát azt hirdetmi, hogy közeli a vége?!
A próféta kínos helyzetében is elmosolyodott:
- Egy birodalomnak többféle vége lehet.Te már, ott azon a magas trónszéken, birodalmad végén ülsz, császár, csak még nem vetted észre, mert nem mindenki lát, aki néz! Birodalmad hosszúságából pedig hamarosan bosszúság lesz..
A császár, persze, már csak szeretői miatt is, mindenképpen felül akart kerekedni a szóváltásban, ezért testőrei felé intett a szokásos jeladó kézmozdulattal, majd pedig diadalmasan jegyezte meg:
- Szerinted én birodalmam végén ülök?! Nos, én megadom neked azt a kegyet, hogy te is ülhess, - ráadásul végnélkül!
A testőrök nagysietve börtönbe vitték a prófétát, de az nemsokáig ült rács mögött.
A birodalom összeomlott, ráomlott a császár és szolganépe fejére.Ám ettől nem sokáig lélegezhetett fel a föld népe: új császár jött, új szolganép, új szíveket, gerinceket, lelkeket
tört kerékbe a világ nagy forgó kereke.Bizonyos értelemben, sajnos, mégis a császárnak lett igaza, és nem a prófétának.