Ez a nap ráadásul, a visszaszámlálás kezdete volt, a már előre beharangozott, cet esküvőre. Óceán szerte erről tátogott a halnép apraja-nagyja. Még az ovisok is. Egy hét volt hátra, a nagy eseményig. Mona azon gondolkodott, hogy milyen halruhában jelenjen meg a cetpartyn. Természetesen nem akart lemaradni a többi hallány mögött, hisz ki tudja, lehet, hogy éppen ott tetszik meg majd valakinek, vagy neki valaki.

Megbeszélte barátnőivel, Lepény Hannával, és Bálna Borival, hogy együtt mennek el ruhát vásárolni, több halszem többet lát alapon. A Busa butikra gondoltak, mert ott az elegáns halbőrökből igen nagy választék volt mindig. A legkisebb mérettől a legnagyobbig. Még Bálna Bori is kedvére válogathat majd. Már előre örült a "halcsajos" programnak, mer remekül érezték magukat együtt. Igaz, tetemes összegű halpénztől szoktak ilyenkor megszabadulni, de lássuk be, nem túl gyakran rendeznek a cetek party-t, amire ráadásul még meghívót is kap egy olyan kis halacska, mint amilyen Mona is volt. Na igen! Vigyáznia is kell majd, hogy egyáltalán észrevegyék. Azért kell, valami különleges! Hatalmas fejfájást okozott neki az ajándék is, mert ilyenkor illik valamit vinnie, de mi legyen az? Aminek egy CET-PÁR örülne?

Fogós, halas kérdés volt. Abban állapodtak meg a barátnők, hogy mindhárman gondolkodnak rajta, és majd vásárlásnál összedugják a fejüket, és közösen kitalálják, mi legyen a meglepetés-ajándék. Azt azonban Mona már előre tudta, hogy nem lesz egyszerű! Mert ugye, ha csak a cetek méretét veszzük, már akkor is behatárolt az ötlet. Igaz, van egy hatalmas Cet-Áruház, az Óceán legmélyén, s ha más nem jut eszükbe, akkor ellátogatnak oda. Mona bizony kicsit szétszórt volt az oviban. Az öreg tintahal meg is jegyezte: " Csak nem szerelmes vagy Mona?" - és egy hatalmas légbuborékot engedett ki a száján. Mona egészen a farka végéig pirult.
" Ááááááááá " - tátotta nagyra a száját, és zavarában, cikk - cakkban körbeúszta a korall keret. A vén tintahal azonban tovább eregette a buborékokat, és dülledt szemekkel bámulta Monát.
Mona sürgősen talált magának elfoglaltságot, hogy ne kelljen az öreggel társalognia. Kapóra jött a Rák Robi és Teknős Peti összeakaszkodása a homokban. Gyorsan odaúszott hozzájuk és szétválasztotta őket. Aztán már csak akkor látta az öreget, amikor elköszönt tőle. Tinta Matyi elkísérte egy darabon, aztán szétváltak útjaik a Varangy - büfénél. Mona amint hazaért, előkereste a nemrég vásárolt haltrendi - magazin legújabb számait, és lapozgatni kezdte.
Ötleteket keresett!........ Az egyik oldalon, látott egy pierszing hirdetést. Ez az! Megvan! Nézegette,- nézegette, és elképzelte magát, egy hasonló " ékszerrel " a szájában. Ez elég feltünő lenne - gondolta magában, és elmosolyodott. De vajon, mit szólnának hozzá? Mármint az ismerősei és a barátai? Hm?. . .Aztán, tovább lapozott. . Esetleg egy ilyen cipő, farokuszonyra variálva. Vagy inkább csizma? Ebben az aranyhal tetszett neki igazán, mert a cipő sarkában úszott, mint egy mini akváriumban Nem lehetne csak az aranyhal csizma nélkül? - gondolta. De akkor meg minek is? - és elnevette magát. Egy isteni, testhez simuló, aranyszínű, hosszú halprincessz, egy gyönyörűséges farokuszonymasnival, s hozzá, egy vizililiomokból szőtt, leheletfinom stóla.

Megdobbant a szíve! Ha ez az enyém, lehetne! Gyorsan megnézte, hogy van - e valami utalás arra,hogy hol készült ez a ruha, vagy megvásárolható - e egyáltalán. . . de sajnos, semmi információt ezzel kapcsolatosan nem talált. Nem baj, - gondolta magában. Talán Rák Robi anyukája, ha megkéri - meg tudná csinálni, vagy leglalábbis, valami hasonlót varrna neki. Ezt el is döntötte, és már tudta, hogy másnap, a legfontosabb dolga lesz, a ruhához való anyagot nézni. Ha máshol nem is, de a Cet Plázában biztosan kapni fog. Boldogan úszkált az ágya fölött még kicsit, s aztán, nyugovóra tért. . . . . .s úgy elaludt, mint egy poronty. Sellőlányokkal kergetődzött álmában, gyönyörűséges ruhákban. Sellőlány,Fátyolszárny,Habkönnyű szivárvány...

Mit álmodsz - valóra válhat
Kicsi Mona!
Kergetőzz hát ragyogva!

Szélsebesen ússz,
s hallgasd a dallamot,
mi álomba ringat.
S felhő ágyadon betakargat.

Emel fel magaslatokba,
s onnan le a hűs,
mély habokba.
Álmodj csak, kicsi Mona!

Ha hiszitek, ha nem, másnap, ahogy felébredt Mona, - élénken emlékezett az álmára - ezért uszonya alá csapta a magazint, és szélsebesen elment a Rák rezidenciára, hogy megmutassa, mit szeretne.