- AZ EMLÉKEK IDÉZET NYOMAI

Tárnák sorai alatt, feledve időpor küszöböket,
Lépvén látatlanul a sötétbe.

Fogtam kezed, s te vezettél előre,
Vágyaim hona sorra szökni fog,
Emlékeim is szerte szaladtak.

Égve fakadt a bánat, a tengernyi könny szirmokon,
Érezvén ízét a fojtó pára könyörületnek.

Tövisekkel vésett szánalom, a fehér szűzi lepelbe,
Vérrel felírt vég szavak, a remegő kezekbe,
És a megsemmisülés...

- EMLÉK SÓHALYOK

Egyszer régen rád találtam, valahol az óceánban,
Vágyak, képek, remény szálak, meghitt dallamában.
Ígéretek akkor voltak, éveken át éltettél,
De egyszer úgy hozta a sors, hogy elmentél.
Egyik pillanatban, noha a másikban már sehol,
Kapkodván hova tűnt a tűz, ki az életről dalol.
Megtalálván nem te voltál, alakod más öltötte fel,
Már a lelked halkan lapult, még is ez volt a jel.

Harapott a láng mécsesem oldalába,
Mi szavaidtól kihunyt,
Teltek a nappalok, az évek,
De valahogy kigyúlt.
Erősödni látszott ismét, hont talált a kicsiny fény,
Otthonául köszöntötte, táncolván egy apró lény.
Látván akkor szerte foszlott a bánat csarnoka,
Reményt kapott agónia, az emlékek otthona.

Köszöntelek mondtad újra, kerülj beljebb vándorunk,
Előtted mint egyszer régen terítve az asztalunk,
Életet adtál noha sehol, a tűz régi formája,
Felismertem ez nem más, az élet csapdája.

Történt mind ez egyszer régen, mikor még volt nappalunk,
De minthogy minden egyszer vége, az égbolt beborult.

- TEREMTÉS PIRKADAT

Csapdába csalt végül egy óra, az utolsó percéig harcolt,
Vágytam volna még a szóra, de lelkembe karcolt.
Égve véste nevem a köbe, a lélek álmai után,
Menekülni, elrohanni, urrá lenni a fény urán.
Mert mögöttem mi volt, emlék sem maradt,
Előttem mi lesz, sosem jő el,
És ami még megmaradt elszalad.

Láng tengerek, halott álmok,
Hangok nélküli maradványok,
Éber folyók, fojtó szelek,
Várjatok, most már megyek.

- A TERMÉSZET REMEKMŰVE

Vágyak melyek vágytalanok,
Könnyek mik szárazok,
Énekek hangok nélkül,
Kezek reszketvén hidegek,
Mozdulatok melyek üresek,
Tettek melyek látatlanok,
Szavak jelentést vesztve,
Nevek személytelenül eleresztve.
Az enyészet az úr.