Kisgyermek koromban, mikor mifelénk lassított a rohanó idő mozdonya,
felszökkentem szerelvényének első kocsijára, s belestem jövőidőm ablakán.
A tanulás, a munka, a siker és karrier is ott maszatoltak,
görnyedtek, izzadtak a petróleumlámpa fényiben, de ezek engem nem érdekeltek,
bőszen tovasiklott felettük tekintetem. Volt a kocsinak egy aranyporral hintett zuga,
illatok szálltak fel innen és tűzgalamb képiben sikongva, kacagva,
csillogótekintetek fényében szárnyalt a szerelem lengve-keringve.
Hát, én úgy megszédültem ettől a sok csókos-szájtól, finom idomtól, formától,
rezgő melltől, remegő fenéktől, selymes öltől, zsibongástól,
mámortól, különösen, egy smaragdtekintetű széplánytól,
hogy ájultan hanyatlottam le a fellépő-rácsról egy békás-nádas ébresztőn-hűs
kellős közepibe. Honnan-honnan nem, egyből rajtam termett egy varangyos béka,
nekem esett, a számat csókolta. Tudtam én a mesékből, ebből még sok jóm származhatna,
lehetne királynő feleségem, mert lehet ez a béka elvarázsolt királylány,
s csak arra vár, hogy viszonozza csókját valaki. Eddig ugyan még nem csókolóztam,
de határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mit és hogyan kell tennem.
Átfutott elmémen, jól le kéne smárolni, mert az életben még egyszer nem lesz ilyen szerencsém,
hogy egy béka vágyja a csókom. De annyira ronda volt és hidegen nyálkás, hogy a királyság varázsa,
pedig vágytam rá nagyon, sem tilthatta meg, hogy undorral le ne söpörjem magamról.

Ez a kaland másnap hatalmas elmélkedésre késztetett arról, hogy milyen legyen az én Szerelmem.

Eleinte én is arra vágytam, mint bárki más hétköznapi aggyal bíró ember.
Legyen szép, csínos, melles-faros, olyan kis takaros, akire mindig vágyni fogok.
Mosolyogjon a szája, nevessen a szeme, örökké kedves legyen, nőiesen lágy és bájos.
De nem azért volt ám az én eszem-járása jóval csavarosabb mint kortársaimé,
hogy néhány nap alatt ne jöjjek rá arra, mily veszedelmet hordoz magában,
s különösen rám nézve, egy gyönyörű lány szerelme. Minden fiú szeme ilyen,
mint az enyém, azt látja szépnek, arra vágyik, azt kívánja, azt akarja, amit én.
Ki garantálja azt nékem, hogy nem csábul el az a lány kit milliónyian szeretnének maguknak.
Nem kell nékem szarv, hordja azt a marha, no meg az a szerencsétlenflótás, kinek hiúsága határtalan.
Átláttam én a szitán egykettőre, tudtam mi a dolgom,
ha már a varangy nem kellett. E pillanattól a világ legrondább nőjét akartam magamnak.
Elképzeltem, fantáziálgattam róla. Láttam lelki-szemeim előtt milyen hálás tekintettel néz rám,
hálakönnyeivel mossa el az edényt, amiért én őt választottam.
A fene sem nézne rá, így elcsábulni sem tudna, engem pedig a kikötőkben várnak
gyönyörű-szép, hűséges szeretőim...
Készültem már a jövőmre nagyon, tengerészkapitányság volt az álmom.
Faltam a könyveket, filmeket néztem. Kicsi voltam még, az országunk is összébb ment,
így a tenger messzire került tőlem. Levontam a tanulságokat élményeimből, rájöttem, ahhoz,
hogy tengerészkapitány legyek, szeretnem és bírnom kell a rumot, és a dohányt sem vethetem meg,
pipa, szivar kell a számba, már tanultam sercintgetni. Híján voltam még sok mindennek, így a pénznek is.
Rögös utakon haladtam kis zebracsíkos lábaimmal céljaim felé.
Elképzeléseim csak nagyritkán találkoztak szüleimével,
kik árgus szemekkel figyeltek és pálcasuhintásokkal terelgettek a szerintük jónak vélt út felé.
Az újkor, új gyermekeként hamar beláttam,
hogy ők kissé maradian vélekednek az én modern jövőteremtésemről.
Hogyan vigyem én többre tőlük, ha azt az utat járom,- mert ők azt akarták járatni velem-
amit ők járnának az én helyemben, így legfeljebb olyan lehetek, mint ők, de én többre vágytam.
Nem egyezett a mi nézetünk, ezért sem pénzzel,
sem rummal, sem cigarettával nem táplálták céljaim megalapozását.
Így aztán elég gyötrelmesen telt ezen időszakom, mert mindegyik törekvésemben
azok lettek a gátjaim kiktől támaszt reméltem. Egyszer, mikor óvatlanul előttem maradt
az asztalon kinnfelejtett buksza, -úgy gondoltam közös kasszán vagyunk, ma már látom,
ez mind üres felnőtt duma- vettem ki a részemből egy keveset.
Azután irány a kocsma, cigarettát kértem és rumot, de ott is, mint az élet ezernyi terepén,
hazugságra kényszeríttettek, pedig szívem szerint köszönésen kívül egy árva szót sem szóltam volna.
Kié lesz ez kisöreg? Szállt felém a kocsma gyérfényű füstös mélyiből, egy borgőzös rekedt férfihang.
Édesapámra kentem az egészet. Neki viszem, mondtam.
Az Apád nem jár a kocsmába, de a fiát ide küldi rumért.
Na majd beszélek én vele. Szólt röhegve.
Éreztem ahogyan beborul az ég felettem, láttam sötét jövőm, szüleim pásztorszűrben,
ismét engem terelgetnek a jó útra...
Nem jöttem el hamar, ne lássák, hogy megfutamodok, egyébként is remegett a lábam.
Kedvem lett volna meghúzni a rumos-flaskát, emlékképeimben erőre kapnak ilyesmitől a férfiak.
Erőre éppen nekem is nagy szükségem lett volna.
Így erő nélkül, ottmaradtam, s ők, mintha ott sem lennék, arról beszéltek,
hogyan kefélte meg a környék legrondább nőjét, a Marist, tökrészegen a kapualjban,
az éjsötétjében az a deli, jóképű Pista.
Mondották azt is, már mióta várt erre a Maris, hogyan kellette magát mindenkinek,
de senkinek nem kellett.
Éreztem, forogni kezd velem a világ, pedig egy kortyot sem ittam,
rám-dőlni látszott elméletem. Hogy is van ez?
A szépet mindenki akarja, ezért csábulhat el.
A világ legrondábbját senki sem akarja, ezért ő akar mindenkit, vagy bárkit.
Ő akarja bármi áron bizonyítani, hogy ő is kell valakinek...
Kábult fejjel, remegő lábbal lépkedtem baljós-sorsom felé.
Már húztam ki a butélia dugóját, amikor az kicsúszott a kezemből, ahogy utána kaptam,
messzire repült a cigaretta, egy nagysuhanc felkapta, elszalad vele,
a legnagyobb üvegcserepet, a butélia hasát felvettem, nyalogatni kezdtem a benne maradt cseppeket.
Ekkor tűnt fel az utca végén jókedvűen, mosolyogva felém lépkedve, Édesapám.
Sejtettem, ma ismét elveszem a jókedvét.
Nem is maradt nekem időm arra, hogy tovább tűnődjek azon,
milyen Szerelmem legyen, ha felnövök...
Ha megígéritek, hogy nem mondjátok el senkinek, akkor megsúgom nektek milyen is lett...
Füleljetek hát:-)
Nem halljátok? Nem is, mert fehérbetűkkel írtam...
Egy gyönyörű smaragdszemű-szépleány az én Szerelmem!