Tél áztatta makacs, ráncos lepel foszlány darabok mögött áll a szél,
Az évek, halk monoton suttogással merülnek alá a megsemmisülésbe.
Tán valami máshogy történt, a sors kijelöltje letért útjáról,
Talán, a végzet elkerüli a megfagyott reszkető gondolatokat.

Ma minden másként van mint volt azelőtt, ma a szánalom haldoklik,
A gyermekek zokogva tudatják a rég fájdalom gyökereit.
A hangok máshogy hozzák el a szavakat a szívhez,
Minden megváltozott azon az éjszakán.

De van, aki küzd még és ellen áll a végnek, a hangok ajkain reppen,
Oda kergeti tetteit, ahol már minden szertefoszlott, a lelkek kapujában.
Seregei, hadak, zsarnok makacs katonák, állnak szolgálatába a sötétnek,
Mikor a vágyak a másik világba menekítik emlék darabjaikat.