ott álltam
az emlékezés és a 'frissen túrt' határán,
lesöpörve karomról a port és a lábamon rászáradt sarat,
végigmosva a fölfelé tekintő arcokon
és a kinyúló nyershúson, álltam,
megrökönyödve, meztelen, eltakart hassal, leomlott falakkal
és az egyetlen reménnyel, a támadással.