Álmatlan éjszakák, fáradt hajnalok,
Magányos esték, és keserű nappalok.
Ez maradt csak nekem, egy hosszú nap után,
Így állok mostanság, értetlen és bután.

Nehezen élem át, mit nekem szánt az ég,
Mit kiosztott már nekem, nem is olyan rég.
Most ismétli önmagát, a keserves sors,
Nem ízesít ételemen, se só, se bors.

Keserű most minden. A kedvenc ételem,
A hűsítő italom, és az életem.
Próbálok rajta én, mielőbb átesni,
De szívemre a bút, keservem ráfesti.

Nem oldja semmi, mi szívemre hígító,
És szívemen e festék, igen rikító.
Rosszul van a lelkem, e festék szagától
Remélem lekopik, egyszer majd magától.