Egyszer úgyis elvágom a torkát,
Beteg beleit kihúzom az orrán,
Alvadt vére folyjék a száján.
Kimetszem hazug ajkát,
És azzal díszítem szobám falát.
Szívét is kimetszem,
És annak adom akit szerettet.
Valld be addig ki is az,
Hogy jogos tulajának adhassam.
Nyelved kivágom,
Kicsit megcsócsálom,
És a kutyád elé vágom,
Hogy tovább édesítsem álmom.
Ami pedig marad a tetemből,
Kiásom a temetőből,
Szétszórom a világban,
Hogy végre érezz fájdalmat.