Makarszkára könnyű eljutni, hiszen Split után ötven km-el itt van vége a sztádának. Már csak egy-két falu a tenger felé, s a meredek sziklahegy szerpentines oldalán fékezgetsz lefelé. Mikor az út teljesen leér a tengerpartra, vagy az a fölötti utcára, megérkeztél.

Persze előtte át kell jutni a közös határon Letenyénél. Első este elmentünk, felpakolva három biciklivel, s minden mással, aztán Letenyén az egy napos akkumlátor nem indította el az autót a benzinkúton. Nem az akku volt rossz, hanem a generátor. Vissza, másnap reggel kiskocsival irány újra. Határállomás, útlevél nincs Katánál, de van személyi. Az meg lejárt fél éve. Fizetés fiókba, zsebbe, külön belépővel most már miénk az útdíj fizetés lehetősége...

A tengerpart kiépített, nagyon szép. Csak 20-30 méter széles, de több km hosszú. Előtte sétány, teli éttermekkel, kávézókkal, padokkal, székekkel. A part és a sétány meg gyönyörű nőkkel, árusoknál pirosan gömbölyödő őszibarackokkal...
Szálással viszont szerencsénk volt. "Megtelt", mármint a város, tábla ellenére egy üres szobát találtunk. Köztünk és a part között csak egy szálloda volt, legalább azon keresztül tudtam közlekedni és a fotelben finom hűtött levegőben olvasgatni.

A Nap forrón perzselt, a kavics alattunk égetett, de mindez jól esett.
Engem szeretnek a nők, ez itt is kiderült. Az a nő is, mert csak nő lehetett, aki a vadonatúj napernyőjét a szemétkupac mellé tette, az a nő is, aki másnap a napozó szivacsát és a SAS légitársaság színes lapját tette ugyan oda. Így hátamat nem szúrta a sok éles kavics, fejemet árnyék borította, hát csoda, ha hozzám bujt a két Kati, most mintha ők is szerettek volna egy kicsit.
A víz hűsítően meleg volt.

A városban forgatag reggel-este, napközben meg mintha nem is lett volna tele az egész tengerpart. Kikötőben komp, hajó, vitorlás ki-be, szinte egész nap.
Kedves volt a pár halárus reggelente, finom a sok pékára - a kifli szót tőlük tanultuk - a piac kész gyümölcs orgia - én egész nap őszibarackot ettem, hűtve, kevés kiflivel - meg fügét, azt csak le kellett szedni az udvarban, annyi volt, hogy néha a szél verte le.

Makarszka, Makarszka! Mennyi gyönyörű lány, s mind kinőtte tavalyi melltartóját!!

Visszafelé Sibenik magasságában a KRKA nemzeti park. Ebből jövő folyó torkolatát már többször láttam, mert nagy pihenő van kő bástyákkal körülvéve a sztráda mellett, legszebb hely reggelihez, de a parkot a maga ezer vízesésével csak most láttam. Igaz kicsit dejavú érzésem volt, hiszen a Plitvicei tavak is így van tálalva a látogatónak, de azért ez mégis más, meg hát szép nőből is többet nézünk meg.
Én mondom, talán maguk a Horvátok sem tudják, milyen gazdagok!

A sztráda hiányzó két alagútja majdcsak megépül valamikor. A 12 fizetőhely a sztráda végén majdcsak gyorsabban engedi át egyszer az autókat, a kedvünk meg már most megvan, hogy újra menjünk, talán újra oda, talán valamelyik szigetre, talán tovább, talán keressük a korábbi szép emlékeket, szerelmeket.

Talán télen is az emlékek melegítenek fel majd a hideg balatoni éjszakákon.

2007-08-06 boroskaroly