Maszatolva terpeszkedik
Szemem előtt ereszkedik,
Csüng,
Üres zsebbel, vigyázva lebzsel.

Szántóföldek, erdők felett
Esőcseppeket gyűjtöget.
Szél szárnyát unottan várva:
Fújja magát,

Mint durcás gyerek
A bazárban,
Ki lufira vágyik s
Hosszasan ácsorog.
A színes ballonért,
Esendőn kuncsorog,
S pénze nem lévén,
Jó napja van az árusnak,
Kezében nyom egy pirosat
Fejére meg egy barackot ad.

Így dagad, szürkül odafenn,
A lötyögő esőzsebből hízó,
Viharfelhő.
S mikor pattanásig feszül
Felhőzsákja, kioldja nyakát
Frissítő záporra.

Felpattan szél szárnyán
Égi szekerére, s szétviszi
Szerte, földekre mezőkre;
Míg újra lustálkodhat
Csüngő zsebével,
A nyári égbolton, hófehér felhőkkel.