A leggonoszabb dolog, az életben az álmod,
Hisz amit üzen neked, vár míg kitalálod.
Hagyja, hogy szenvedj, míg megérted mit takar,
Hisz sosem mondja szemedbe, konkrétan mit akar.

Álmodban sétálhatsz, tengernek partján,
És búsulsz, ha felébredsz, az ágyadnak sarkán.
Álmodban szerelmed, ki ott alszik te veled,
De felébredve párod helyett, csak párnád öleled.

Álmodban tömérdek vagyonod költheted,
De éberen csak léted, min fejedet törheted.
Mindenki az életből, nagy kanállal mer,
De felébredve életed, csak furkós bottal ver.

Hiába álmodsz, szépről és jóról,
Éberen le kell szállj, a magasnak vélt lóról.
Álmodban nem terhel, tömérdek adóság,
És csüggedt arccal kelsz, hogy miért nem valóság.

Lelkednek végtelen tengerén kutatva,
Álmod mi vágyaid képeit mutatja.
De éberen rájössz, hogy szépnek vélt álmaid,
Gúnyosan mutatják, leghőbb vágyaid.

Száz szónak is egy a vége, én mondom tinéktek,
Nem jó ha egy álmot, jó dolognak véltek.
Hisz gondold végig gyorsan, mi boldogság virága,
Csak álmodban lehet, a valóság világa.