Életünk ezernyi dobbanás élteti,
Így életét mindenki jogosan féltheti,
Szívednek ritmusa vezeti életed,
Így létednek idejét, számlálva mérheted.

Tik-tak, tik-tak, ketyeg mint az óra,
És minden egyes évben, tavasz jön a hóra.
Minden egyes tavasz után, beköszönt a tél.
Mert elsuhan a meleg nyár, és az őszi szél.

Tik-tak, tik-tak, ketyeg még a vekker,
De tudod, hogy tétlenül, megáll majd egyszer.
Tudod, hogy megáll, hisz semmisem örök,
És a vekker mutatója, egyre jobban pörög.

Tik-tak, tik-tak, hallgatod vekkered,
És szökelve ugrod át, minden tettedet,
Lassan minden emlék, mit oly sokáig élsz,
Minél többet kattan órád, apró percnek vélsz.

Tik-tak, tik-tak, kissé kopott hangja,
De életedet mégis, szüntelenül hajtja.
Nem törődsz hát vele, és odafigyelsz másra,
Pedig minden koppanás, nyugvóhelyed ássa.

Tik-tak, tik tak szüntelen hallgatod,
De életed lassan leéltnek vallhatod.
Azt kezded érezni, hogy siet az az óra,
És sajnálkozva gondolsz, minden megélt jóra.

Tik-tak, tik-tak és azon jár az eszed,
Hogy boldogan élted-e eltelt életed.
Tik-tak, tik-tak és mégegyszer tik,
Ha letellik időd, íly módon búcsúzik.