Emlékezés... drága kincs.
Volt itt érzés, a sás alján vízben fuldokló neve nincs
nézetek halovány kivetülése,
mely kérve kér,
mielőtt még kihűl a leves,
egyél belőle.

Elvétve láttalak, hangod kócos foszlány.
Ma már nem tudom mi volt, csak úgy jön
a fájdalom egy széles csövön,
hasadt basszus, tompán
bizserget, de minek...
ÓÓÓ, te semmirevaló kaparó izé!!!
Nem értelek.
Csak féltek:
Jövőt, amit senki sem tud úgy elrontani, mint én.
Jelent, amit senki sem tud úgy elfecsérelni, mint én.
Téged, akit senki sem tud úgy elveszíteni, mint én.