1.
János harmincéves korára már elvált emberként és egy tízéves kamaszfiú apjaként élte életét az anyai házban. Mivel fiát az édesanyja nevelte, így őrá a tartásdíj lerovásán kívül nem hárult sok feladat. Kéthetente Janika hétvégén hazalátogatott és a nagymama ellátta őt finom falatokkal, s nagyanyai szeretettel. Hiszen a fiát látta benne.

Történt egy hétvégén, hogy a Diszkóban János felszedett egy intézetből szökött tizenötéves leányzót. Az édesanyja, nem tűrte a kapcsolatot és kitiltotta a házból a kiskorú leányt. Nem akarta hogy veszélybe sodorja őket fia meggondolatlan cselekedete. De, milyen a szerelem? Minden akadályt legyőz. Sátrat vertek a ház mögötti kiserdőben és ott élték szerelemmel fűszerezett életüket, amíg, a nagymamának nem fújták be őket. Természetesen jelentette a Gyámügynek és a leányzó visszakerült az Intézetbe.

A szerelem kitartónak bizonyult és hamarosan jelentkezett annak gyümölcse: Kati terhes lett Jánostól. Most már a nagymama is beadta a derekát és megengedte, hogy a Gyámügy hozzájárulásával összeházasodjanak.

Mire betöltötte a tizenhatodik évét, megszületetett a kis Norbi. Mivel a terhesség alatt végig erősen cigarettázott Kati, így kissúllyal született az egyébként egészséges kisfiú. Kati nem sokat törődött vele. Mikor csak otthon volt és nem munkában, akkor János látta el a kisdedet. Különben az erősen elhízott, mozogni alig tudó izületi gyulladásokkal küszködő nagymama. Az anyja három hétig sem szoptatatta Norbikát.

Összefogott a család és a nőtagjai felváltva tették tisztába, tápszerezték, és szeretetükkel halmozták el a kicsit. Kati csak feküdt, zenét hallgatott, vagy napokra eltűnve becsavarogta a környéket. Három hetes sem volt Norbika, amikor meglátogatta Katit édesanyja.. A két nagyszülő beszélgetésbe kezdett. Rózsika, János édesanyja neki szegezte a kérdést Ilonának.

–Nászasszonyom, mondd már meg nekem miért ilyen ez az istenverte lány? Nem törődik a gyerekkel. Csavarog?
–Elmondom neked miért, és hogyan került Intézetbe. Öt éve, hogy a saját apja megerőszakolta és két évig asszonyaként használta.
–Szűzmáriauraisten!–csapta össze tenyereit Rózsika. Nem vetted észre?
–Nem. Olyan ügyesen csinálták. Hanem egyszer véletlenül hazajöttem délutáni műszakból, mert nem éreztem jól magamat, és együtt találtam őket.

–Mit tettél ekkor?
–Széjjelválasztottam őket. A lányt kézenfogtam és meg sem álltam vele a Gyámügyig. Ott aztán kiderült, hogy mind a három lány a szeretője volt. A két nagyobb már férjhezment és mélyen őrizték a titkot.

–Remélem börtönbe került a gazember?
–Öt évet kapott megrontásért. Már kiszabadult.
–Természetesen visszafogadtad.
–Mit tehettem, ott van még négy kicsi, akiknek apa kell.
–Ők is lányok?
–Nem, mind a négy fiú.

2.

Már régen feledésbe merült a beszélgetés, amikor a kis Norbi kétéves lett. Kati újra terhes maradt. Ezt a kisfiút is megszülte. Kis sullyal, de egészségesen született ő is. Semmi sem változott. A nagymama és János mindkét gyereket ellátta. Kati pedig cigarettázott, Diszkózott, csavargott. János újra és újra megbocsátott.

Mivel Kati elérte a 18. életévét megkapta az Intézetben, letétben összegyűjtött családi pótlékot: másfélmillió Ft-ot. Hozzátették a két gyerek után járó Szocpolt és vettek egy kis házikót a Szőlőhegyen. Úgy, ahogy berendezték, és itt folytatták most már a nagymamától független, önálló életüket. Jánosra még több munka hárult, de boldogan végezte.

Így telt el egy újabb év. A gyerekek növögettek, és okosodtak. Kati azonban nem bírt a vérével. Összeszűrte a levet a szomszéd cigánylegénnyel. Egyik nap összeszedte a holmiit és áthurcolkodott. János a munkából hazatérve két síró gyereket talált a lakásban. Átment az asszony után, hogy hazahozza, amikor is a cigányok baltával fenyegetve kergették ki. Megígérték neki, ha nem takarodik ki a Kati házából másnapig, akkor reágyújtják.

Mit tehetett. Kiskocsira rakta a legszükségesebb holmikat, tetejére ültette a gyerekeket és hazafuvarozta őket özvegy édesanyjához. Az, természetesen visszafogadta őket. Csak azon siránkozott, hogy ilyen ribancot fogott ki a fia. János vígasztalta, hogy megunja, hazajön,de nem jött másnap sem, harmadnap sem.

Nem telt el tíz nap a cigányok felgyújtották Kati és János közös házikóját és Katinak nyoma veszett. Kiderült, hogy megszökött a Kácsa cigánnyal Siófokra. Bottal lehet ütni a nyomát. A hatóságok kiadták ellene a körözést eltűnés miatt és Jánost Gyes állományba, vették. Otthon maradt a gyerekekkel.

A faluban nagy port vert fel az eset, de nem tudtak semmit sem tenni. Hetekig téma volt az eset, aztán megszokták a Gyesen lévő Kispapát. A gyerekek néha sírdogáltak. Kérdezgették, hogy mikor jön már haza az anyjuk, de hamar lecsillapodtak. Jó félév telhetett már el, amikor egyszercsak zörgetnek a bejárati ajtón.

3.

Az öregasszony kicsoszog, elhúzza a riglit és Kati áll az ajtóban. A gyerekek kitárt karral szaladnának felé, amikor az öregasszony megállítja őket. Így szól a bekéredzkedőhöz.
–nocsak, hazataláltál? Kitelt a hét esztendő!
–Bocsájsanak meg, kérem, könyörgöm… most az egyszer még utoljára engedjenek vissza!
–Ettél?–kérdezte az öregasszony és hellyel kínálta az asztal mellett.
–Négy napja nem ettem. Szökésben vagyok a stricim elől. Ha megtalál megöl.

Miközben az öregasszony kimeri neki a bablevest, a gyerekek rácsimpaszkodnak. Az ölébe bújva csókolják, ahol érik az ő anyukájukat. Majd amikor éhes állat módjára mohón hörpölve, falni kezdi az ételt, a gyerekek lemásznak öléből és kis műanyag motorjaikra ülve, karikáznak a konyhában, produkálva magukat.

Miután jólakott, a mama egy tál meggyespitét tesz elé. Falni kezdi. Nem akar betelni az evéssel. Ahogy végre eltelik, rágyujt és remegő hangon mesélni kezd.

Egy hétig éltem a Kácsával, amikor megjöttek a rokonai és eladott nekik 25 ezer Ft-ért. Betuszkoltak a fehér Mercedesbe és vittek Siófokra. Ott aztán megkaptam a kiképzést. Tízen mentek végig rajtam. Elmagyarázták, hogy melyik lesz a területem. Naponta tizenöt fuvart kell teljesítenem. A pénzt azonnal le kellett adnom és csak annyit kaptam, hogy éhen ne haljak.

Ha nem volt meg a norma, cigarettával égették a bőrömet, ütöttek, vertek, és bikacsököt dugtak fel a végbelembe… csurom vér voltam sokszor. És nem volt mese! Másnap ki kellett állnom újra.
–Szűzanyámisten ne hagyj el!– vetette a kereszteket, miközben sápítozott az öregasszony.
–Másfél hónap mulva eladtak egy másik stricinek. Az még kegyetlenebbül bánt velem. Végülis egy német pasi megsajnált és elhozott Enyingig. Ott kirakott. Azóta jövök, árkon, bokron át. Tudom, utólérnek, visszavisznek. Csak még egyszer látni akartam a gyerekeimet!

–Láttad őket. Ettél, ittál. Elmehetsz! Tudod, hogy nincs visszaút. Ha, hazajön az urad, nem lesz benne irgalom! Kitapossa a beledet! –mondta vészjóslóan az öregasszony. Ahogy befejezte belépett János.
–Hát, Te, előkerültél?
–Elő. Bocsájs meg! Még, most az egyszer bocsájsts meg!
–Nem, Kati! Itt nincs helyed többé! A házadat porig égették a cigány barátaid, az összes holmiimmal. Elhagytál bennünket örökre.

–Hát nincs bennetek egy csepp irgalom sem irántam? –kérdezte kétségbeesetten.
–Nincs.–mondták egyszerre, amikor egy kocsifékezett a kapu előtt és két megtermett cigányember szállt ki belőle.
–Mikor meglátta őket, beszaladt a kamrába, megivott félüveg hypót, és a kiskéssel, ami a kezeügyébe akadt elkezdte metélni bal csuklóján az ereket.

A jövevények berontottak, és a markosabb felkapta a vérében fetrengő asszonyt. A másik igyekezett Jánost sakkban tartani. Ekkor az öregasszony halálmegvető bátorsággal előkapta a fiókból a nagykést és beledöfte a cigányba. Az eldőlt, mint a homokzsák.

Egyszerre értek oda a riasztott rendőrök, és a mentő. A vérző asszonyt azonnal betették a mentőautóba és elhajtottak vele. A termetes cigányt legyűrve megbilincselték, míg a halálosan megsebesített, földön fetrengő másik cigányt megbilincselve, újabb mentőért telefonáltak.

4.
A támadókat elítélték. A striciket felgöngyölítették. A nagymamát önvédelem miatt felmentették. Hogy mi lett Katival?
Katit, hála az orvostudománynak megmentették. János visszafogadta, hiszen a gyerekeknek anya kell. A nagymama is megbocsátott. Miután összeölelkeztek Kati, ezt rebegte: mégis van irgalom!