"Április közepétől Kárpátalján, majd az egész országban megkezdődött a gettósítás, majd 1944. május 15-én megindult a magyar zsidóság rendszeres és tömeges méretű deportálása. Naponta több vonatszerelvény hagyta el az országot Kassán keresztül Auschwitz-Birkenau felé. Egy átlagos transzporttal 3-3500 embert szállítottak el." (degob)
[A részleteket Endre (László) dolgozta ki: egy vagonba 70 zsidót kell bezsúfolni, minden vagonba egy vödör víz és egy üres vödör kerül a testi szükségletek elvégzésére. Az útra fejenként kétnapi, azaz 80 dkg kenyeret kell biztosítani, a vagonok ajtaját lánccal kell lezárni.] (degob)


A vonat
végig marhavagon
de a lyukakon
látni lehet,
mint szaladnak a mezők,
s a tépett felhők alatt
zölden táncoló növények
nem állnak ellent a szélnek,
s mint az élet lobogói,
sáncárokból lendülnek ki,
bomba-tölcsérekre ülnek
merészen űzve a halált
melynek árnyékát
húzza vonja a vonat
- nézd mama !
egy nyuszi szaladt át a réten,
láttam a résen -,
lelkendezett a fiúcska,
és újját bedugta a csepp lyukba,
hátha jobban, többet látna,
ha tágíthatna kicsit rajta.
- még soha nem utaztam
ilyen sokat! -
húzta ki magát,
mint aki új világokat,
készül hódítani holnap.
Majd látunk városokat
- ugye mama-
addig haza se megyünk
míg tengerre nem lelünk !
- halkabban kisfiam -
csitította anyja,
-miránk a munka vár.
Lágerben leszünk,
talán már ma is
dolgozni megyünk.

Nehéz álmokat gerjeszt az éj,
mély-sötét vermekben zakatol
és sehol egy
békésen úszó csend-óra,
nincs a halk szóra felelet,
csak az arcok felett terjengő
nehéz, sárga lehelet
ülepedik a padlóra
a felcsipegetett sok morzsa
helyén tapadva meg.
A vizet már kiitták,
bár valahol
egy kulacs még lötyög.
Nagyanyó tötyörög,
hogy is tüntesse el,
mert a kismamának kell,
akinek hasában
most mozdult meg
az ő első dédunokája.

Ragyogott a délutáni nap
mikor a deportáltakat
szelektálták a rámpán.
- Most hova megyünk ?-
kérdezte a fiúcska
Égi láger – szólt a zord katona
-balra, gyerünk, gyerünk !
- de jó, a legjobba megyünk! –
örvendett boldogan a gyermek.

Nemsokára fekete hó
hullott az égig nyúló
kéményekből az alkonyi tájra.

és fekete fellegek fagytak a földre,
hegyre, völgyre, rögre,
amitől megváltozott.
a világ mindörökre.