Ollóvirág - mielőtt elolvasta volna - tudta mi van a levélben. Az a két mondat - elhomályosította a tekintetét.Maga előtt látta Es-t, amint olvassa sorait.Nem sokkal később érkezett a második levél tőle, aminek még jobban örült. Nem szólt semmiről tulajdonképpen, csak csapongtak benne Es gondolatai, és mégis!Ő is megírta volna ezt a levelet Es helyében.

Aztán arra gondolt, hogy azért tud így írni - könnyekre fakasztva egy férfit, - mert tapasztalt már egyet, s mást az életben. Ugyanakkor, érett felnőtt nőként, anyaként,még mindig tudta magát csitrinek érezni. A külső változásokat, bár mutatja a tükör, mégsem látjuk önmagunkon. Ollóvirág is így volt ezzel. Bosszantották az apró kis ráncok az arcán, mégis mosolyogva, leheletfinoman, bepúderezte az orrát, minden reggel. Kacéran csillogó macskaszempár villantott vissza rá a tükörből. Es-re gondolt, hogy vajon sikerül e neki a válogatás, simán mentek e a dolgok. Aztán eszébe jutott az új munkája.

Hétfőn kezd egy cégnél, kereskedelmi vezetőként. Ez új, erőt próbáló feladat volt számára. Igazi kihívás. Elvállalta, mert tudta, hogy alkalmas rá. A város legszebb helyén dolgozhat ráadásul, vadonatúj irodában, kellemes környezetben, szimpatikus, fiatal és lelkes csapattal. Nem utolsó sorban, anyagi biztonságot nyújtó fizetéssel! Fejében, már a készülő munkaterv körvonalazódott. Fontos szakmai döntés előtt állt, ezért régi barátnője véleményét is kikérte, mielőtt igent mondott volna.

Zsuzsi, meghatározó személyiség volt számára. Hogy meghallgassa, szokásos helyükön, a hetente tartott, "tyúkzsúr" helyszínén beszéltek meg randevút egymással. Egy sörözőben, ahová akkor cipelte el először őt barátnője, amikor elérte élete legmélyebb pontját - emlékszik vissza Ollóvirág.

"Akkor éjszaka volt, amikor Ollóvirág egyre világosabban érezte, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha egyszerűen csak abbahagyná". . .Mindent! S mivel épp másnap volt a szokásos "tyúkparty" ezért a megbízható Ollóvirág, éjjeli két órakor, sms-ben, lemondta a találkozót. "Ha nem leszek ott pontosan, akkor többet nem találkozunk" - pötyögte be a mobiljába.Barátnője érezte, hogy valami baj lehet, mert szinte azonnal válaszolt neki. Ollóvirág tényként küldte el az üzenetet, nem számított válaszra. Kezébe szorongatta a két üveg Rivotrilt, és azon tűnődött, vajon mennyi idő alatt hat, ha lenyeli mindet. De megzavarta a mobil. Válaszolni kellett. És ez így ment hajnalig, amikor a fáradtságtól kimerülten, mobiljával a kezében, elaludt.

Az üvegek kicsúsztak tenyeréből a földre és szanaszét szóródtak belőlük a tabletták.

Telefoncsörgés ébresztette pár óra múlva. Zúgott a feje, hirtelen nem is tudta, hogy hol van. Homályosan emlékezett az éjszakára, s csak akkor eszmélt a történtekre,amikor a földön meglátta a kis fehér bogyókat.
- Készülj, érted megyek, és elviszlek valahová - hallotta a vonal végén, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jó! Csak ennyit tudott kinyögni hirtelen. Minden zavaros volt, egy darabig még ült az ágyon, majd lassan feltápászkodott és a mosdóba botorkált.
Hamarosan összeszedte magát, és bár külsőre csinos volt, de legbelül halott. Barátnője, akkor vitte őt először az azóta már törzskocsmájukba, a Frájdéjz-be.

Ollóvirág, ma már tudta, hogy akkor, az, életmentés volt. Azóta, minden héten, ugyanazon a napon, és ugyanabban az időben találkoznak Akkor beszélik meg a dolgaikat és pár órát cseverésznek egymással. Terápiás randi! - így hívták.
Ollóvirág, hálás szívvel gondolt e pillanatban barátnőjére.