"Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakadt- "

a cselédlány könnye a kovászba hull,
ne keress csókot, ez a ház kigyúl,
hazatalálsz még, szedd a lábodat
füstölgő szemek világítanak

(József Attila)

"Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
Lehet, hogy fagylalt forró nyelvemen.
Lehet, hogy korty víz tikkadt ajkamon,
Lehet, hogy szellő fülledt hajnalon.

lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy tövis, sebzett életen,
lehet, hogy zátony, csendes tengeren,
lehet, hogy epe, mézes ételen,

lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy fullánk, s megsebzed magad,
lehet, hogy csalán, virágaim között,
lehet, hogy dac, mi jókedvnek öltözött,


lehet, hogy gomb vagy, amely leszakadt,
lehet, hogy ösvény, mely dzsungelben halad,
lehet hogy félhang vagy s egész velem,
lehet, hogy te vagy rendelve nekem.

a cselédlány könnye a kovászba hull,
liliom kezéből a rosta kihull,
tenyerén terem bánat-kalács,
nincsen reményű baljós bogáncs.

ne keress csókot, ez a ház kigyúl,
ne nézz vissza, menj konokul,
nincs szeretőd, az ágyad üres,
orcádnak rózsája is cserepes.

hazatalálsz még, szedd a lábodat-
országút pora könnyet szárogat,
a padkán cirmos döbbenet ül,
hallgass, de kiálts legbelül!

füstölgő szemek világítanak---
kazlak hevülnek kókadt nap alatt,
tanyák kucsmája a földig szalad,
taszíts el s töröld meg arcodat!