Mégis csak rászánom magam az írásra?
Hogy ne buzdítsak senkit, állandó sírásra?
Éljünk hát együtt bölcsen a létnek,
Még ha vannak is, kik nem túl bölcsen lépnek.

Örüljünk a zöld fáknak, az ég kékjének,
Ne legyünk rabjai, a fájó gond éhségnek.
Gond éhségnek a halál, csak jóízű élelem.
Nem a halál! Az élet a legnagyobb félelem.