A te kedvedért írom, ezt a kis levelet,
Hogy életre buzdítsam ismét a kedvedet,
Engem is sok barát, szerelem ott hagyott,
De vannak még kiknek, én is fontos vagyok.

Kaptam én is sok pofont, ettől az élettől,
Mint fájdalmas harapást agresszív vérebtől.
De talpra álltam mindig, és nem adtam fel soha,
Mert kegyetlen a világ, de nem egy mostoha.

Hidd el nekem, van ki rád vár ezen a világon,
S úgy csüng majd ajkadon, mint méh a virágon.
Édes lesz a csókja, akár csak a méz,
És te jársz majd eszében, bármerre is néz.

Ki nem szeret senki mást, csak saját magát,
Az nem lesz soha ember, se egy jó barát.
Ha eldob egy érzelmet, s vele egy barátot,
Az életnek sivatagján találja magát ott.

Remélem kis versem az élet felé húz,
És nem csak a szívedbe újra belenyúz.
Nem kell egy új élettől, mindig csak félni,
Próbálj meg egy új élettel, újra együtt élni.