Glosszavers, Radnóti Miklós
"Három hunyorítás" ciklusának
első versére.

1.

Odakinn már setteng a reggel,
és a parton túli hegyekkel
aranyszárnyu szellők játszanak.

Így fekszem, ringó félhomály van,
a körtében alszik az áram,
de fölébred és felkél a nap;

végigkutatja fekhelyem és
az ablak most csupa rezzenés,
zengő négyszög, tüzes csobogó,
futó fényben lengő lobogó.

(Radnóti Miklós)

"Odakinn már setteng a reggel,"
rám nézel álmos szemekkel.
aludj még, ébredni nem kell,
"és a parton túli hegyekkel,"
lombokkal, csermelyekkel,
hegyeken túl a tengerekkel,
"aranyszárnyu szellők játszanak."
Ablakunkon bekandikál a nap,
mézfényű ajándék a pillanat.
"Így fekszem, ringó félhomály van,"
álmod őrzöm, Kedves, kis szobámban,
nézlek, s a lélegzeted hallgatom.
"A körtében alszik az áram,"
a függönyön halvány fény dereng,
hiába, a hajnallal ma nem kelek,
"de fölébred és felkél a nap;"
kíváncsian a bútorok közt matat,
leskel, szimatol éji titkokat,
"végigkutatja fekhelyem és"
rád talál, itt vagy velem,
boldogságom nem szégyenem.
Az ablak most csupa rezzenés,
várakozó, türelmetlen neszezés,
hogy táruljon, s áradjon a fény,
zengő négyszög, tüzes csobogó,
örömmel, hittel, élettel daloló,
álmainkkal büszkén viselős,
futó fényben lengő lobogó.