Mi az a szerelem? Sokszor kérdem én.
Erre keres választ, eme kis költemény.
Mi az hogy valakit örökké szeretni?
Kit sohasem tudnál, az életben feledni.

Mi az-az érzés, mi azt jelenti nekünk,
Van kiért aggódnunk, s lesz kit majd temetnünk?
Miért önt el melegség, ha a másikhoz érsz?
S miért van az, ha nem vele vagy, valamitől félsz?

Párod mellett miért van, hogy feleded szerelmed?
De miért van, ha ott hagy, megöl a keserved?
Miért nem marad soha, örök egy szerelem?
Hisz utána gyűlölet, vagy szeretet terem.

A szerelmet legtöbbször, két dolog követi,
A szeretet ápolja, vagy gyűlölet löveti.
E két dologtól lehet, az emberben félelem,
S ezért kérdi mindenki, hogy Mi lesz, most én velem?

Hogy lehet a földön, boldogan élni,
Ha emiatt kell mindig, mindenkinek félni?
Mi az a szerelem? Tán kínzó tétlenség?
Vagy a romboló világban, az egyetlen vétlenség?

Talán egy betegség, mi szívedbe belemar?
S van aki túléli, de van aki belehal?
E betegség tünete, hogy bizsereg a tested,
Hogy másként ver a szíved, és nyugtalan a lelked?


Ismeretlen lények, kik így játszanak velünk?
Vagy egyszerűen génjeink teremtették nekünk?
Nem tudom, hogy mi lehet, maga a szerelem,
De remélem a választ, lassacskán meglelem.

Érzem azt, hogy van, s érzem azt, hogy lesz,
De nem tudom, hogy mit csinál, és mi az amit tesz.
Nem tudom, hogy valaki, mikor mondja el.
De a szerelem az biztos, hogy az élethez kell.